Superapu

Római Birodalom;

Magyarország területén már Kr. u. II-III. században éltek zsidók, a Római Birodalom Pannonia provinciájában. Hogy mit kerestek itt? A rómaiak Pannóniából áthajóztak Júdeába, a Bar Kochba vezette szabadságharc leveréséhez, majd a győztes birodalmi csapatok zsidó rabszolgákat hurcoltak magukkal, ide Aquincumba.

Az elfelejtett "zsidó" birodalom;

Bővebb információért kattints ide!

A honfoglalás előtt a magyarok szoros kapcsolatban álltak a zsidó vallású kazárokkal. Az államalapítás korából már hiteles dokumentumok maradtak fenn az itt élő zsidók létezéséről. Magyarország már az államalapítás korában, előszeretettel befogadta a cseh és német területekről érkező, gyakran menekülő zsidókat. I. László magyar király (1077 – 1095) viszont diszkriminálta őket. Megtiltotta a szabad lakóhelyválasztást, a vegyes házasságot, nem volt szabad keresztény szolgákat alkalmazniuk. A XII. században több európai országban üldözték a zsidókat, de az Árpád-házi királyok alatt, noha korlátozások és megszorítások által, de biztonságosabb körülmények között élhettek.

A tatárjárás után alakult ki Budán a zsidó negyed. Az ország újjáépítéséhez szüksége volt IV. Bélának a hitelügyletekkel is foglalkozó zsidók szakértelmére. A szolgálataikért cserében 1251-ben visszavonta apja zsidók ellen foganatosított intézkedéseit. Még ebben az évben kiadta a híres zsidó-kiváltságlevelét, amelyet a középkor alatt uralkodó királyok megerősítettek. Ennek a lényege, hogy a zsidók a király kamaraszolgái, a kincstárnak adóznak, ez pedig jogvédelmet jelentett a számukra. Ez a jogvédelem egészen I. Lajos magyar királyig tartott, aki vallási túlbuzgóságában kikergette az országból őket, noha később visszavonta a rendeleteit.

I. "Hunyadi" Mátyás magyar király létrehozta a zsidó prefektus országos hatáskörű hivatalát, ám halála után bizonytalanná vált a zsidók helyzete, és teret nyertek a zsidóüldözés különböző formái.1494-ben Nagyszombaton zsidókat égettek el máglyán. Innentől igazán kalandos csak a történet!

Török hódoltság;

Bővebb információért kattints ide!

A mohácsi csata (1526) után I. Szulejmán oszmán szultán tovább vonult Buda felé, ám a város zsidó lakossága nem menekült el a törökök elöl. Tudták, hogy a muszlimok sokkal toleránsabbak a zsidókkal, mint a keresztények. Ráadásul jól ismerték a nyugat-magyarországi helyzetet, ahonnan épp Budára próbáltak visszavonulni. 1526. szeptember 22-én a szultán a budai zsidókat hajóra rakta és Törökországba szállíttatta. Ezzel szemben a Székesfehérváron ülésező Szapolyai-párt a zsidók kiűzéséről rendelkezett. A határozatot egyébként Szapolyai visszautasította. A királyi fennhatóság alatt maradt területekről mégis elűzték a zsidó lakosságot. 1529-ben a bazini és szentgyörgyi grófok mintegy 30 zsidót küldtek máglyára vérvád miatt. Ízlelgessük ezt a fogalmat, Vérvád!

A feldarabolt országban más-más sors jutott a zsidóknak. A törökök által uralt területeken zavartalanul élhettek, nemzeti hovatartozástól függetlenül, feltéve, ha tisztességesen megfizették az adókat. A török kor budai zsidóságát, az egyik legjelentősebb európai zsidó közösségeként tartották számon. Az Erdélyi Fejedelemség is befogadóan állt a zsidókhoz. 1623. június 18-án Bethlen Gábor engedélyezte a zsidók letelepedését, szabad kereskedését, vallásgyakorlását, sőt még a szokásos zsidó-jel viselése alól is mentesítette őket. A királyi Magyarországon viszont alig maradt zsidó, akiket gyakran üldöztek is. A török kiűzése után a zsidó közösségek vagy áldozatául estek a vérengzéseknek, vagy elmenekültek. A XVII. század végére a zsidók gyakorlatilag teljesen eltűntek Magyarországról.

A sors azonban mégis úgy hozta, hogy a környező országok kedvezőtlen politikai feltételek következményeképpen, a zsidók fokozatosan visszamenekültek Magyarországra, már nem csak Német és Cseh területekről, de például Galíciai és Orosz területekről is. Így 1769-re már 20.000, 1787-re már kb. 80.000 főre nőtt a zsidóság száma. II. József magyar király 1781-ben kiadott egy türelmi rendeletet, ami lehetővé tette a zsidók számára, hogy szabad királyi városokba is beköltözhessenek. Lehetőségük lett a földvásárlásra, földművelésre, iparűzésre, ugyanakkor elő is írta számukra a gyermekeik világi oktatását, a német nyelv használatát, és német családnevek felvételét. A XVIII. század végére megjelentek az első komolyabb konfliktusok keresztények és zsidók között. Az alföld egyes településein vérvádakra is sor került.

Az Asszimiláció;

Az 1840-es években kezdődött meg a magyarországi zsidók beolvadása a magyar nemzetbe. Pesten például "magyarosító egyesületet" alakítottak, hogy a magyar nyelvet sorstársaik között terjeszthessék. Az 1848-49-es szabadságharcot a zsidók támogatták, és tevőlegesen is a magyarok mellé álltak. A honvéd seregekben szolgáló zsidók számát mint egy 20 ezerre becsülték. Ez az számarány az országban élő zsidók létszámához képest nagyon magas. Ennek elismeréseképpen a Szemere-kormány határozatban mondta ki a zsidók polgári és politikai egyenjogúságát. Innentől kezdve a zsidók izraelita vallású magyar állampolgárok lettek. A határozat azonban a szabadságharc veresége miatt nem lépett érvénybe.

1867. évi kiegyezés után Eötvös József vallásügyi miniszter vallási reformjai között az első intézkedés a zsidók vallási és politikai egyenjogúságáról szóló törvény volt. A teljes egyenjogúságra azonban csak 1895-ben került sor. Ineztől kezdve valaki épp úgy lehetett izraelita vallású magyar, mint katolikus, vagy református magyar. Ez tette lehetővé azt, amire már egy korábbi bejegyzésemben is utaltam, hogy 1850 és 1900 között a zsidóság száma megháromszorozódott, míg Magyarország lakossága csak 50%-al nőtt. Így az ezredfordulóra a magyarországi zsidóság a Magyar Királyság több mint 5%-át tette ki. Az 1910-es népszámlálási adatok szerint a 200 holdon felüli birtokokkal rendelkezők egyötöde, míg a 100 hold feletti birtokokat bérbe vevők fele zsidó volt. A tömeges bevándorlás hatására megnőtt a zsidóellenesség is.

Első világháború;

A háború kitörését a magyar zsidóság vezetői nagy lelkesedéssel fogadták, de a háború végére számos vád érte őket, hogy kibújtak a hadi kötelezettségek alól. Ennek hatására létrehozták a Magyar Zsidó Hadiarchivumot, ahol zsidó háborús adatokat gyűjtöttek. Mindenféle háborús rovatot indítottak a különböző zsidó újságok is, de a zsidó háborús hősök, kitüntetettek, és a háború céljára adakozók listája csak olaj volt a tűzre.

A Galíciai zsidók mivel nem Magyarország területéről érkeztek nem is érezték magukat magyarnak, nem beszélték a nyelvünket, és a háborúval sem azonosultak. Ezzel szemben kihasználták a háborúval járó nélkülözést, a jegyrendszert, a feketekereskedelem fő mozgatóivá váltak. Így vált egyre kontrasztosabbá a vérét ontó magyar és az üzletelő zsidó.

Őszirózsás forradalom;

Bővebb információért kattints ide!

Mikor 1918 októberében megalakult a Nemzeti Tanács, az Intéző Bizottságnak 20 tagja közül 11 zsidó származású volt, ez pedig ürügyet teremtett az olyan antiszemita mozgalmaknak, mint az akkor alakuló Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME), a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE). A kikiáltott Tanácsköztársaság vezetésében a Forradalmi Kormányzótanácsban kétség kívül a zsidó származásúak játszottak meghatározó szerepet. Az akkori feslővezetés 60%-a zsidó volt: Kun Béla, Böhm Vilmos szocializálási, később hadügyi, Hamburger Jenő földművelésügyi, Rákosi Mátyás szociális termelési, Pogány József hadügyi népbiztos. A vörösterror három vezető alakja közül kettő (Korvin Ottó és Szamuely Tibor) szintén zsidó származásúak voltak. Ez az arány még az iskolázottabb és műveltebb magyarok egy részében is elfogadhatóvá tette a gondolatot, hogy a magyarságnak védekezni kell a "zsidó-veszély" ellen.

És most itt egy kicsit megállnék, ugyanis az Indexen lejött egy cikk "Hát nem mindegy, hogy az ember náthás-e, amikor akasztják?" címmel, és azt vettem észre, hogy sokaknak gondot jelent értelmezni azt, hogy hogyan lehet valaki egyszerre antiszemita és zsidómentő a háború végére. Igen, Bajcsy-Zsilinszky Endrére gondolok, akinek kulcs szerepe volt a MOVE létrehozásában is. Ahhoz, hogy megértsük a két háború közötti zsidóellenességet, világosan látnunk kell, hogy az őszirózsás forradalomnak ebben jelentős szerepe volt. Több szempontból is. 1, a zsidók nagyarányú részvétele miatt, 2 ideológiai okok miatt. Ezeknek a történelmi tényeknek a tükrében már sokkal konstruktívabb vitákat folytathatunk például a Horthy-rendszer megítéléséről is. És igen, vitatkozzunk. Nem arról van szól, hogy én most valamiféle kultuszt próbálnék építeni, de talán 100 év távlatából érdemes volna elfogulatlanul beszélni a múltunkról. Én is azt látom az egyik legnagyobb problémánknak, hogy a magyar emberek gondolkodása beszorult a 100 évvel ezelőtti nagyhatalmi ideológiai harcába, ami mára nem áll fenn. A történelem bedarált minket, de ma már se Szovjetunió, se III. Birodalom nem létezik.

"Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhető, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában éppen ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni, mint menedéket nyújtó oázis."

Valamilyen szinten van létjogosultsága a numerus clausus-törvénynek, mert egy negatív diszkriminációt próbált ellensúlyozni a pozitív diszkriminációval. Csak a valóságban nem létezik olyan, hogy pozitív diszkrimináció, mert amint azt érvényesítjük, valakire negatívan fog hatni. Hasonlóan, mint a mostani liberális-feminista elképzelés a sexus clausus. A női kvóta számomra pont ugyanolyan abszurd elképzelés, mint az, hogy valakit a vallási vagy faji hovatartozása miatt diszkriminálunk. Érdekesmód ez az elképzelés most éppen a liberális oldalról látott napvilágot.

Dióhéjban, de tényleg dióhéjban, ez lett volna a kis összefoglalóm a magyarországi antiszemitizmussal kapcsolatban. De azért muszáj egy picit azzal foglalkoznom, hogy a németek antiszemitizmusát talán máshová lehet visszavezetni. Bevallom egy kissé bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy megemlítsem-e, mert konkrét írásos bizonyítékot nem tudok az elméletem igazolására felmutatni. Nemrég volt 102 éves a Balfour-nyilatkozat. 

"Az amerikai közvélemény elborzadt a lövészárkokból érkező hírektől, Washingtonnak pedig amúgy sem állt érdekében a háborúzás, hiszen – a világ egyik legerősebb gazdaságát működtetve – mindkét féllel kiváló kereskedelmi kapcsolatokat ápolt."


Ez lenne a kulcsmondat. Amerika nem volt németellenes, de még Washington sem. Az amerikai nép közvéleményét pedig nagyban befolyásolta az amerikai sajtó, ami nem is olyan nagy titok, hogy zsidó kézben volt. Tehát a németek joggal érezhették magukat elárulva. Én azt gondolom, hogy az alku valójában arról szólt a brit kormány és a zsidó szervezetek között, hogy a közvéleményt Németország ellen fordítsák, ezért cserébe ők nemzeti otthont kapnak Palesztinában. A háború után sorban nyíltak a zsidó mulatók, ahol rendszerint a német eredetmítoszokat parodizálták, és ez megint csak olaj volt a tűzre. Egy megtaposott, megalázott és elárult népet provokáltak. Gondoljunk csak Joker történetére. És akkor itt még szó nem volt holokausztról. Olyannyira nem, hogy már 1933. március 24-én a brit Daily Express, "Júdea hadat üzen Németországnak" főcímmel jelent meg. Persze ezt felhasználta a német propaganda is. Nyilván figyelembe kell venni az ok és okozatot is. Ekkorra azért már bőven voltak pogromok a zsidók ellen, ez tény. És az újságcikk is csupán a német áruk bojkottjára akarta felhívni a figyelmet, amolyan bulvár stílusban. 

Persze az már egy egészen elmebeteg elképzelés, hogy bármiféle árulásért, jelképes hadüzenetért egy egész népet ki kéne irtani. Na, de kérdem én, ezt 1945. január 27-ig ki tudhatta? Itthon is csak az utolsó pillanatokban kezdett világossá válni, hogy nagyon nagy a baj. És nagyon remélem azért a gondolatomért nem válok antiszemitává, ha azt gondolom, hogy ennek a kornak mindenki áldozata volt.



Kiegészítés:

Egy zsidó ismerősöm felhívta a figyelmem arra, hogy mindenkit azért ne tekintsünk áldozatnak. Ok, ez korrekt megállapítás, de én a német megszállás áldozataira asszociáltam. Ilyen értelemben pedig nem tudom külön választani a nyilasokat a megszállóktól.