Ez most egy ilyen koncepció nélküli firka lesz, mert másnapos vagyok. A franc se tudja, hogy történt. Azt tudom, hogy egy összejövetelre mentünk, de az összejövetel végül nem jött el. Így hárman maradtunk. "Intro Klub". De tényleg.
Csak ugye egy ilyen mini klubhoz jóval több italunk volt, mint arra készültünk. Az volt a haditerv, hogy odamegyünk kocsival, este meg még emberi időben hazamegyünk, majd ma vissza megyek a kocsiért. Hát ez egy nagyon hülye terv így utólag.
Egész jó témákról beszélgettünk, de marhára nem emlékszem semmire belőle, csak a tequilára. Szóval nagyjából képben vagyok, mert elég gyakran megihletnek ezek az összejövetelek, de most úgy érzem, meg kéne magamat erőltetni, hogy felidézzem mi a lószarról beszélgettünk. Jó hát kell ez így, hogy néha lekapcsoljam a fejembe a villanyt. Jéé ez a szófordulat meg innen jött át?
Ja igen! Ez is egy téma volt. Hogy amikor megismerkedünk a nyanyával én absztinens voltam még elég sokáig. Olyan tök egyszerű oknál fogva, hogy azt gondoltam, hogy az alkohol az rossz hatással van rám. És hát ez így is volt, de megjegyzem, mindenkire rossz hatással van. Néhány éve azonban apránként visszacsempésztem az alkoholfogyasztást, de mértékkel és még így is alkalmi jelleggel. De az ilyen szintű italozásokhoz, mint amit tegnap követtünk el, már jó rég nem volt alkalmunk. És mindjárt meg is állapítottuk reggel, hogy azért már egyikünk sem bírja ezt a "gimnazista" tempót. Ja hát valaki bemondta, hogy fél egy van én meg abban a pillanatban el is aludtam, ott ahol voltam. Puff.
De nagyon jót aludtam, mintha otthon lettem volna. És tényleg laktam egy olyan lakásban, csak nem Budapesten. Ami azért érdekes, mert ez valóban akkor volt amikor absztinens lettem, nagyon szerettem azt a lakást, de folyamatosan pánikrohamaim voltak, egészen addig míg vissza nem költöztem Budapestre. Ez azért beszédes nem?
Ami még annál is érdekesebb, hogy anno a Rorschach-teszt is ide dobott be. Azaz inkább én dobtam magam ide, mert nyilván kattoghattam ezen magamban. Én akkor le is egyszerűsítettem azt a pánikjelenséget arra, hogy csinálok valamit, ami helyett valami kurvára mást kéne csinálnom. Tehát rosszkor vagy rossz helyen. Én akkor a munkára gondoltam, úgyhogy ilyen gyorsan még nem költöztem, váltottam munkahelyet és kezdtem új életet itt. És hát láss csodát működik. Volt pánikbetegség, nincs pánikbetegség. Ja egy darabig, és most már ezt is egy kicsit másképpen gondolom. Hát ebben tényleg Freud segített, mert ha jól emlékszem ő ezt a pánikfaszságot a "szorongási neurózis" néven különítette el. Na mit kell nekünk arról tudni?
Izgékonyság? Túlérzékeny vagy a zajokra? Állandóan álmos vagy? Lever a víz? Kalapál a szíved? Beüt a kajaflash? Gyakran fosol? Beszédülsz? És ha az egyik legnagyobb félelmed az, hogy egy ilyen szorongási roham az utcán séta közben jön rád, akkor te jó eséllyel pánikbeteg vagy, azaz neurotikus. Tehát az aggodalmadtól véd a fóbiád. Az aggodalmad pedig lélektanilag nem elemezhető, csak élettanilag. Remélem, hogy lehet követni, mert gyakran azt mondják, hogy nem, úgyhogy leegyszerűsítem két szóra. Párkapcsolati probléma.
Ráadásul eléggé szexuális az a probléma. Ugye itt arról van szó, hogy valaki -na vajon ki? -a lelki köreidtől eltereli a libidót, vagy éppen te magad fojtod el, ami miatt a szexuális feszültség más idegpályákon halad át. Ezért vagy zizi. Na mindegy nagyon elszaladtam már megint valahova, igazából csak azt akartam volna röviden leírni, hogy mielőtt munkát vagy várost váltasz, nem árt előtte az asszonyra is szemügyet vetni. Hátha ugye...
És megfogadtam, hogy nem olvasok kommenteket, de ma félkómásan felnéztem a facebookra, és az agyam kettéállt. De már egész jól el tudom engedni. Ez mindenféleképpen haladás. Viszont egy kicsit rosszalkodhatok?
Csak az egocentrizmusról néhány szót. Talán az lehet a gond, hogy nekem lányaim vannak így annyira nem tudom elképzelni, hogy hogyan működik egy férfi-gyerek. Tényleg nem tudom na. Viszont az azért feltűnt, hogy gyerek és gyerek között is van különbség. De, hogy egy gyerek egocentrikus legyen? Hát ez hülyeség. Az én "nehezebb" természetű lányom is maximum csak kurvára akaratos. No azt is csak addig és azzal akivel meg tudja tenni, hogy az legyen. Nekem az idiosz és a koinosz kozmosz jutott eszembe. Tudod, hogy úgy 15-16 éves korunkig mi emberpalánták a kvázivalóságra vagyunk berendezkedve. Tehát ezt a "belső világegyetemet" nem olyan szerencsés egocentrizmusként felfogni. Nagyából így megint ott tartunk mintha az introverziót mondanánk betegesnek. Persze nem egészen úgy, egy kicsit talán finomabban, de azért ez mégis csak olyan nekem. A buddhista pszichológia nem csak, hogy megcáfolja, de eleve a létezését sem fogadja el ennek a címkének. És hát ez is egy olyan fogalom, amit mi férfiak sokkal előbb szoktunk megkapni. Na de mondom, én nem értek a férfi-gyerekekhez.
De játszunk el a gondolattal és tegyük le a nemlétező férfiúi egocentrizmusunkat, és képzeljünk el egy erre a sémára épült ideális világot. Egy olyan világot ahol a férfinek kell idő előtt megszakítania az aktust, mielőtt a szexuális feszültség kiegyenlítődne benne. A férfi már-már női mártírként funkcionálna és töprenghetne azon, hogy az önbecsülést vagy teljes kielégülést válassza-e. Na, ugye, hogy hülyeség?
Tudom, gonosz soviniszta vagyok, de néha azért kell. Mert azért valljuk be, az is elég frusztráló ha úgy akarunk egyenlőséget teremteni, hogy hozzábutítjuk az egyiket a másikhoz. És egyébként volt ilyen mozgalom a történelmünk során is, aki azzal érvelt, hogy a férfiak a házasságuk előtt már jókora tapasztalatra tesznek szert szexuálisan, hát legyen az úgy politikailag korrekt, hogy akkor a házasságig ők sem éljenek nemi életet. Marha jó -gondolták az orvosok, -nem elég ez a sok hisztérika, de most már a férfiakból is azokat csinálnak.
Szerintem nem csak ez a két véglet létezik, és nem kell feltétlenül felborítani a társadalmi rendet sem, hogy nők is érvényesülni tudjanak szexuálisan. Hát ma már biztos nem.
A végére meg hoztam egy remek egocentrikus muzsikát. Hiszen Eddie Cochran nem csak, hogy maga írta a dalait, de ő játszotta a felvételein a basszusgitárt, a dobot és a gitárt is. Oszt egyébként még ő is adta elő. :)
Na megyek józanodni!
CSACSACSA!
Lábjegyzet:
Azt kihagytam, hogy aki gyakran pánikol az rágjon macskagyökeret! :D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.