Superapu

Tudod ez egy ilyen mém. Meglátod a 101-es számot és kiposztolod. Nagyjából ennyi. De mi is áll ennek a hátterében?

Egy DM csoportban olvastam, hogy sokan nem értik a 101-es számot.

Szerintem a 101-es szám egy egzisztencialista jelképrendszer része volt a regényben, ami persze nem várható el senkitől sem, hogy megértse. Mint, ahogy magának a regénynek, a filozófiai, és pszichológiai üzenetét sem. Pedig ezt még maga Orwell is egy paródiának szánta. És szerintem könnyen emészthető lenne, de ennek ugye pont az a veszélye, hogy az egyszerű proli az át fog rajta siklani. De még erre is kapunk utalást a regényben.

"A 101-es szoba után a fogoly megtagadja ismerőseit, barátait, ő maga is elhiszi, hogy vétkezett a Nagy Testvér ellen."

Ugye itt marha egyszerűen arról volt szó, hogy a kínzások segítségével értetik meg az emberrel, hogy az emberiség halálra van ítélve, ráadásul mi magunk vagyunk a saját hóhéraink. Tudod! Ha az emberiséget akarod elképzelni a jövőben, gondolj egy bakancsra, ami egy fejet tapos. Tehát a 101-es technika lényege az lett volna, hogy a párt szolgálatába állítsa az embert. A párt pedig azt az apró szeletét képviseli az egésznek, akik az emberiséget próbálják megmenteni önmaguktól. Szerintem még sosem volt ennyire aktuális ez a rész, de ne essünk abba a hibába, hogy elkanyarodunk a napi politika világába.

Nos ez csak egy nagyon kis része a regénynek, és még számos ilyen üzenet el van benne rejtve. Lásd pl; a Szeretetminisztériuma.

Ez a végső elidegenedés állapota. Azaz majd ez fog belőle következni. Ott már az "orwelli" jövő megvalósult. Ne gondold, hogy Isten ajándéka vagy az éhező emberi fajnak! Az erőszakot nem csak magunkra, de a gyermekeinkre is kiterjesztjük. Ezt egy erkölcsi retorikával meg is indokoljuk. Nem látunk tisztán. Még azt sem ami az orrunk előtt van, nem pedig azt ami kissé messzebb tőle. A szeretet címkéjével becsomagolt erőszakot kapjuk folyamatosan a nevelésünk során. Aki megéli a 18. életévét az jó eséllyel ugyanolyan hibbant mint mi. Ez egy jobbára sikeres vállalkozás. De vannak, akik kevésbé bírják ezt a nyomást elviselni, és "megőrülnek" egy kicsit. Mesterien álcázzuk az erőszakot szeretetnek. Narcisztikus vagyok? Hát basszus az egész társadalom az. Így neveltek. Azt mondták, így fogsz tudni érvényesülni. Aztán amikor megvizsgál a szakember kiderül, hogy semmi bajom sincs csak olyanokkal vettem magam körül, akik bántottak. Én meg csak megpróbáltam magam megvédeni.

Nyilván ez az egész csak egy mese, de úgy van felépítve, hogy egy kicsit behúzzon minket az emberiség nagy "beszopódásaiba". És ahogy elnézem a világot, soha senki nem tanul belőle semmit, mert csak kevesen vannak, akik át tudnak lendülni a paranoid állapoton. Szóval kevesen vagyunk, akik megjártuk a 101-es szobát. És azok, akik megúszták élve, csak reménykedhetnek, hogy majd egyszer egyre többen lesznek. Ennyi.

Van egy pár ilyen mű, amit csak akkor lehet megérteni, ha utánaolvas az ember. Ilyen például a Szárnyas fejvadász is. Ha nem tudod, hogy milyen filozófiai, vagy pszichológiai szempontok szerint nézd a filmet, csak a kortárs tömegkultúra egyik termékét fogod látni. Persze ez így is van rendjén.

És akkor arról nem is beszéltem, hogy konkrétan mi a búbánat is történt abban a szobában, mert az is megér egy külön mesét.