Superapu

Hát  olyan nincs. Ez egy reklám. A reklámok meg az érzéseinkre hatnak. Az én gyerekeimet még nem húzza be annyira a közösségi média, és nem is annyira ezen jár az eszük. De azért érzések már vannak. Szóval ez az a pont amikor gondolkodni kell egy kicsit. Úgyhogy ha kíváncsi a gyerek mit lát, akkor beszélni kell róla. Hát izé... Nem kell. Itt pont az a lényeg, hogy haladj a saját tempódban. Nem tudom, hogy konzervatív vagy libsi vagyok amikor azt mondom, hogy már juszt is azt mondom majd amit gondolok, mert mégis az a legőszintébb reakció, ellenben azzal amit sugall, hogy bízd a gyerekre a döntés.

No azért ez mégis csak egy remek reklám, mert valahogy úgy van, hogy nincs karácsony amíg meg nem jön a cég kamionja a tévében. És azért már csak én is úgy nőttem fel, hogy karácsonykor egy üveg cola beficcen minden család életébe. Édes, bubis, fincsi, böff...

Szóval ez is egy érzés amit ráültettek a szexualitásra. Hát innentől kezdve be vagy fogva mint egy kutya, mert az igazi marketing a pont ebből fakadó konfliktusokból táplálkozik. És persze minden fáradozásért kár mert a vége az lesz, hogy jó akkor vegyünk egy kólát. :)

Annyira régi ez a márka és annyira jól bekúsztatták ezt a marketing monopol helyzetet. Nem jó az ha az érzéseink rátelepszenek a gondolkodásunkra. Úgyhogy akkor gondolkodjunk erről is! Mi az amit egy érzésen kívül egy pohár kóla elfogyasztása után kapunk?

Hú hát ebbe aztán akár még forradalmakat is láthatunk, de nem érdemes. Érzés-gondolat, ennyi! Lásd; NS propaganda.

Aki halad a korral az ritmust vált!

Mert ugye vagy úgy lesz valaki buzi, hogy annak születik, vagy pedig egyszer rávette őt valaki arra, aki jól tudott hatni az érzelmekre. Érdekes hogy szinte párhuzamosan látott napvilágot egy olyan hír, ahol empátiát kellene éreznem egy pánikbeteg nő iránt, de Isten bocsássa meg, nekem nem megy. Ez az én fejemben úgy áll össze, hogy vannak, akiknek eltörpülnek a problémái a sajátjaim mellett, így nem tudok empátiát érezni. Viszont éppen empátiából nem pártolnám meg azokat az embereket, akik csak visszaigazolják a saját problémáimat. Basszus, egy párkapcsolatban legalább van két ember, akik húzzák egymást. Szóval, csak előre kéne nézni, és azt figyelni, hogy mi jobbat tudok kihozni a helyzetemből. Nem lesz az úgy sem szarabb. Bocsánat! Ki az, aki nem nárcisztikus a mai világban? Hát nem ez volta minta? Nem azt mondták, hogy így tudsz érvényesülni?

Persze erre ott a válasz, hogy a pszichiátriai betegség ugyanolyan betegség, mint pl. a rák vagy az 1-es típusú diabétesz. Az esetek igen nagy százalékában fizikai oka van (pl. a test nem termeli kellő mennyiségben a pszichés egészségért felelős neurotranszmittereket, vagy bizonyos anyagokat túltermel). A helyes diagnózis alapján megfelelően adagolt gyógyszer adott esetben pl. ezeket pótolja vagy nyomja el (a gondolataiddal nem tudsz elnyomni egy hormont.). Egy pajzsmirigybetegnek se mondanád, hogy ne szedje a tiroxint, mert az drog és még a végén hozzászokik. Meg hogy csak össze kellene szednie magát, és nem működne túl az a pajzsmirigy. Persze vannak kognitív módszerekkel kezelhető esetek, de a diagnózis és a megfelelő kezelés kiválasztása szakember feladata. És vannak sajnos a tudomány mai állása szerint nem, vagy csak korlátozottan kezelhető esetek. Pl. a nárcisztikus személyiségzavar.

Persze ebben a dimenzióban is lehet szemlélni a világot, de tudod amikor te vagy benne, akkor másképpen látod majd. Ennek a betegségnek pont az empátia és érzékenység a magja? Hát nem. Józan paraszti szemlélettel csak a félelmünkhöz való viszonyulásunkban látok különbséget, mindenféle csoportoktól eltekintve. Szóval én ott rakom le az alapkövet, amikor pánikrohamra gondolok, mikor nekem pánikrohamaim voltak, azoknak félelmeimnek az alapját olyan dolgok adták, amik időben már elmúltak, nem áll fenn annak a veszélye, vagy soha nem fog megtörténni. Adja magát, hogy ebbe behúzza magát az ember egy kicsit. És minél többször érzem magam ebben a szituációban, akkor egyre jobban reagálok majd rá. Szóval szerintem ez egy gyakorolható dolog. Egy idő után pedig már úgy lehet hozzáállni, hogy gyere csak, úgy sem lesz semmi. Majd azt veszi észre magán az ember, hogy jééé már nincsenek is rohamai. Persze lehet, hogy hormonális, mit tudom én... De attól még a mechanika ugyanez nem? Vagy az úgy ok, hogy nem tudja az ember a félelmeit kordában tartani? Persze lehet azt mesterségesen buherálni, de akkor meg nem fog az illető beleállni ezekbe a helyzetekbe. Márpedig menni kell előre, mert az élet rövid, és mind megfogunk halni.

Csak nekem van azzal kapcsolatban frusztrációm, hogy az általános szemlélet, hogy törődj bele!, ilyen lettél, így maradsz, majd tolunk egy rippet!! Én sem feltételezem egy normális emberről, hogy mindig az is fog maradni. Sőt igazából mindig kételkedem. A túlzott empátiával is vigyáznék, mert az sem feltétlenül jobb, mint a pszichopátia. Miért kell megmondani, hogy mit kell éreznem?

Na és itt van a családon belüli gondatlanságból elkövetett zaklatás. Ez is mostanában nagyon menő téma. Nagyjából minden kapcsolatban beindul az erőszak, közvetlenül azután ahogy elszállt a rózsaszín köd. (Ok, nevezhetjük szerelemnek.) De ennek pont az volna a szerepe, hogy itt alakítjuk ki a vitakultúránkat, itt fektetjük le a közös szabályrendszert, na és persze itt küzdünk meg a dominanciáért. És nagyjából ezen a ponton siklanak ki a kapcsolatok. Mára már senki nem akar belehalni a változásba. Ott pedig ahol megjelenik a fizikai erőszak, lehet csupán csak valami brutális verbális agresszió ellen védekezik azzal. Tehát az elkövető gyakran a hóhér és az áldozat is egyben. Nárcisztikus pedig akkor lesz az illető, ha folyton vissza fogja dobni a másik labdáit, és nem hagyja magát bántani. Ezt a rinyát pedig gyakran hallom hölgyektől, akik szenvednek egy nárcisztikus pali mellett. Hát basszus, azért olyan elviselhetetlen az a pali, mert kurvára szarul érzi magát a közeledben!

Kár a BNO kódokat forgatni, úgy sem lesz egyszerű ezt megfogni. Szóval nagyon vékony jégen táncol a bizonyítása annak, hogy bizonyítani tudjuk, ki mit hozott a kapcsolatba. Ha pedig valahogy ezt a korszakot is túlélik, majd lesznek olyan időszakok, amikor ez visszaköszön. Az már nem lesz ennyire gáz, mert kiismerjük egymást, és könnyebben szót értünk majd. A szabadság meg egy fura dolog, mert amint kivívjuk magunknak, rá kell döbbennünk, hogy azt nem sokkal egyszerűbb meg is tartani.

Üzenem a Lapos Földnek, hogy a Halál után nincs élet. Ez egy tudatalatti benyomás volt. A hold pedig ciklusos.