Superapu

-Ki kopog?

-Még egyáltalán nem biztos, hogy nálam is skizofréniáról van szó, eddig úgy volt, hogy valószínűleg inkább multiplex személyiségzavar, nemrég merült csak fel hogy lehet mégsem az, hanem skizofrénia. Egy ideje már kerestem olyan csoportot ahol hozzám hasonlóakkal tudok beszélgetni, de multiplexeket nem találtam.

-Hogy vagy most? Mit szeretnél?

-Most már jobban. Az előbb pont szarul voltam, de amúgy nem ezért írtam csak gondoltam beszélgethetnénk ha van kedved. Ha már hasonszőrűek vagyunk...

-Én azt nem tudom, hogy nekem milyen szőröm van.

-Humorod van azt már látom és ez egy jó dolog.

-Jaja! Freud szerint ezek csak elfojtott agresszió, meg szexualitás.

-Lájkolom Freudot. Szóval szerinte minden poénnak szexuális töltete van? Hmmm ez érdekes. Akkor most illenék mondanom egy szőke nős viccet, de egy se jut eszembe.

-Nem egészen. Szerinte szorongáscsökkentő szerepe van.

-Így mondjuk már érthetőbb.

-Láttad a Joker filmet?

-Szerintem meg egy jó poén mindig jól jön. Még nem. Nem is tudtam hogy van. Akkor megvan mit nézek a héten.

-Akkor nem mondok semmit.

----------------------------------------------------------------------------------------
Ez a rész azért fontos, mert itt kezdtem azt érezni, hogy egy Jokerrel beszélgetek. Mit kell tudni Jokerről?


Akkor derítsük ki, hogy igazam van-e! Figyelj!
----------------------------------------------------------------------------------------

-Szerintem nagyon jó lett az a film.

-Bírom Jokert. Jó a humora. Nagy arc a csávó!

-De kétség kívül nem egy Marvel film.

-Nem vagyok nagy Marvel rajongó, de el kell ismernem jók a Marvel filmek. Néztem egy párat ami tetszett. Pl; Az Üveg. (megjegyzés; ez pont nem Marvel film) Nem maga a film tetszett, de benne a szörnynek van egy saját filmje. Ilyen előtte történt dolgok és az nagyon megfogott. (megjegyzés; a Széttörve című filmről beszél.)

-Jaja. Én szeretem a képregényeket. Pl? a Batman sztorikból csak olyanom van, ahol Joker is szerepel. Az Üveg is egy remek film volt.

-Igen. Kicsit dobott az egomon. Úgy érzem van köztem és a szörny között némi hasonlóság. Elgondolkodtatott. Azt nézem meg ami megfog, és a szörny elég aktuális volt, mivel ugye egy személyiséghasadásos fickó. Szimpatikus volt ez a tag.

-Na én csak pont annak láttam az első részét, amikor lányokat rabol el vagy mi... Széttörve volt a címe, úgy emlékszem.

-Az volt talán az első ilyen témájú film, ami komolyan elgondolkodtatott. Engem csak a fő karakter érdekelt.

-Elgondolkodtatott? Min?



-Önmagamon, és az embereknek a hozzám hasonlóakhoz való hozzáállásán.

-Na igen. Azt mondták nekem is, hogy már mondjuk a társadalom a depressziót egész jól elfogadja, de pl a skizofréniát nem, úgyhogy készüljek fel rá, és ne nagyon beszéljek róla. Az "ellenségnek" amúgy sem beszélek az érzéseimről.

-Én ebben is más vagyok a többségnél. Én mindig kikiáltom a világnak minden mocskom, majd hozzáteszem akinek nem tetszik ne nézzen ide. Épp pár órája közöltem egy taggal akivel még évekkel ezelőtt váltottam kb. két szót, hogy ja amúgy elmebeteg vagyok. Ilyenkor mindig megspékelem egy vigyorral. Én úgy állok ehhez is hogy ne nekem kelljen már fű alatt élnem azért mert másoknak nem tetszik az amilyennek engem ez a világ szült. Az eredmény az hogy 90%-uk riadt tekintettel nyúlcipőt húz, amin jóízűt nevetek. A maradék 10% meg érdeklődni kezd. Ilyenkor születnek barátságok. Szerintem jobb elsőre kiszűrni a férgesét, ki az aki nem méltó a társaságomra. Mondjuk én nem félek semmitől, mármint én én mások nevében nem nyilatkozhatok...

-Akkor végülis így kiszelektálod azokat az embereket, akik amúgy sem lennének fontosak. Jó taktika.

-Nem szorongok azon mint mások, hogy te jó ég más vagyok, a társadalom kitaszítottja, ezért bujdokolva kell élnem. Nem. Én kiállok a világ elé és közlöm, hogy tetszik vagy sem, ilyen vagyok, kezdjetek vele amit akartok! Úgy élek ahogy élni akarok. Nekem más ne szabja meg mit mondhatok ki mit nem! Emiatt nem fogom magam láncra verni. Olyasmiért amiről, vagy ami ellen nem tehetek.

-Vagy éppen ők tehetnek...

-Így van. Nekem is ez ugrott be, csak nem akartam mondani. A szörnyeket az emberek teremtik maguknak. Ők gyártottak le minden pszichopatát és sorozatgyilkost. Megteremtik a maguk farkasát. Démonok se lennének angyalok nélkül, se fekete fehér nélkül, az ellentétek szülik egymást.

-A démonok az egész jó példa, mert ők tulajdonképpen bukott angyalok.

-Én másképp vélekedek egyedi vallásom van. De ja a keresztény hitvilág szerint például ez van.

-Nem vagyok vallásos, de valami biztos van, ami nagyobb nálunk.

-Ebben is egyetértünk. Én hiszek Istenben, de nem értek vele egyet. Inkább állok a démonok oldalán, de szerintem rohadtul nem olyanok mint az emberek hiszik. Szerintem nem létezik rossz vagy jó, csak mértékek különböző egyvelegei. A legtöbb ember elméje telített a hétköznapi gondokkal nem látnak túl rajta, nem akarnak időt szánni nagyobb gondolatokra. Így mindent leegyszerűsítenek végletekre, mint a jó és rossz, szomorú vagy boldog. Pedig korántsem ilyen egyszerű a világ számukra. Így egyszerűbb működtetni, felfogni és élni benne.

-Ez jó amit írsz mert én ezzel küzdök. Amikor a gyerekeiden veszed észre, hogy totálisan el vannak csúszva ezzel a jó és rossz fogalmával, akkor valamit muszáj kitalálni. De ugye a gyerekekkel finoman kell bánni.

-Hát igen, nekem is van egy. Sok jó tulajdonságot örökölt tőlem. Az apja szépségét örökölte és az én eszem. Jó pasit választottam apának. Esze nem volt, de szép volt.

-Ez jó! Úgy beszélsz róla, mint donorról.

-Neeem! Véletlen lettem terhes, de mintha a sors akarta volna így. Mondjuk esetemben az a bizonyos sors elég gyakran beleszól az életembe. Szerencsére mindig sikeres irányba viszi. Meg kell kérdeznem hogy állsz a paranormális és hasonló témákhoz? Mert nem akarok senkit aki ellene van ilyesmivel traktálni. Tiszteletben tartom ha valaki nem hisz az ilyesmiben.

-------------------------------------------------------------------------------------------
Itt egy picit bizonytalankodtam, hogy mit kéne válaszolnom, de nem adtam konkrét választ.
-------------------------------------------------------------------------------------------

-Vannak élményeim.

-Nekem meg egy dzsinnem.

-És csak 3 kívánságod lehet?

-A dzsinnek eredetileg arab kívánság démonok.

-Ok, de akkor sem lehet végtelen kívánságod.

-Valahogy úgy működnek ha jól emlékszem, hogy teljesít kívánságokat, de annak mindig van valami hátulütője. Szóval már az első kívánság után többé nem akarsz kívánni semmit, mert rosszul jársz.

-Hát akkor én vagyok a te hátulütőd.

-Miért lennél?

-Nem tudom... Most dzsinn fejjel gondolkodtam.



-Szóval nekem van egy dzsinnem, legalábbis volt kiskoromban, de szerintem figyel még. Mondjuk az én esetem más. Én olyan vért örököltem a dédnagyanyámtól. Minket van amelyik démon pártol. Én és unokatesóm, aki örökölte még a géneket.

-Akkor ez olyan mint az én "sámánisztikus hitrendszerem". Ott is egy örökölt dologról volt szó. Legalábbis megfigyeltem egy ilyen érdekes mintát a családban, de nem tudtam úgy összerakni semmit sem érdemben.

-Igen hasonló. Én boszorkánygéneket örököltem. Én és unokaöcsém ugyanazokkal a képességekkel születtünk, de elszeparáltan nőttünk fel. Szóval csak felnőttként jöttünk rá a mi fajtánknál gyakran 2-3 generációt is átugranak a képességek. Nem egy olyan harry potter-féle boszorkányságra kell gondolni olyan tényleg csak a mesékben létezik. Az embereknek fogalmuk sincs valójában milyenek vagyunk.

-Milyenek?

-Szóval a lényeg, hogy a démonok, legalább is azok alapján amit én tapasztaltam pártolják a magunkfajtát. Tudod mi az a wicca?

-A boszorkányság egy fajtája.

-Így van. Egy eléggé elterjedt, elvileg a Vatikán által is elismert boszorkány egyház. Ők nem olyanok mint mi, mert náluk ez inkább vallás. Generációról generációra öröklődő hagyományok, rituálék, tudás. Ők tanítják a mágiára az ifjakat. Nálunk ezt nem kell tanulni, ezzel születünk. De ha nincs aki elmagyarázza hogyan működnek a képességeink elég nehéz magunktól rájönnünk. Nálunk ez a vérrel öröklődik. Gyerekkorban elkezdenek megjelenni a képességek, és minden ami ezzel az öröklött vérrel jár. Az olyanok mint én például vonzzák a szellemeket. Olyanok vagyunk a holtaknak, mint lámpások az éjszakában. Felkeresnek minket és furcsa álmaink vannak. Sokszor meg tudunk jósolni dolgokat.

----------------------------------------------------------------------------------------
Nem bírtam ki, hogy ne trollkodjak egy kicsit. Elküldtem neki ezt;

----------------------------------------------------------------------------------------

-Ez jó! De megsúgom nem csipem a wiccákat. Nem vagyok jóban velük.

-Én nem értek hozzá, bár nekem van egy japán rókadémonom is.

-A rókadémon legendáját csipem. Szeretem a mitológiát.

-Gyerekkoromban találkoztam vele az erdőben, de akkor még igazi róka volt.

-Wow! Én csak démonokkal és szellemekkel találkoztam, vagyis más dolgokkal is de azok nem tudom mik voltak. Dédi meghalt mielőtt születtem. Nagymamámtól tudtam meg, hogy boszorkány volt. Addig nem értettem miért történnek velem ezek a dolgok.

-Milyen dolgok?

-Középiskolás koromban kezdtem így saját kútfőből paranormális kutatásokat végezni, pénz és felszerelés híján. Egyenlőre csak könyvtárakat bújva meg a netet. De például ezt is ezért kezdtem el anno mert már feltűnő volt mennyi furcsa teremtménybe botlok bele. Szóval kutatni kezdtem utánuk, de maximalista vagyok. Abból dolgoztam amim volt. Mindig tanukkal ha lehetett, hogy igazolni tudjam a magam számára is hogy nem hallucináció gyötör, hanem valóban ott van az a valami, amit látok. Voltak ezekről feljegyzéseim is csak anyám ellenezte ezt az egészet. Ő katolikus és elégette minden feljegyzésem, de fejben megvan minden. Elég nehéz egyedül dolgozni, hogy nincs állandó segítségem, de így idősebb koromra már amúgy sem érdekel olyan aktívan ez a téma. Szóval már nem lényeges. Majd mások úgyis tovább viszik ezeket a kutatásokat. Olyanok akiknek van hozzá megfelelő felszerelése is.

-Kellemetlennek érzed ha be kell másoknak mutatkozni?

-Nem. Elég közvetlen vagyok. Leállok még a buszon vagy a botban is beszélgetni vadidegenekkel. Csak a tömeg zavar. Ha huzamosabb ideig többen vesznek körül idegenek, vagy akiket még nem ismerek. De annak más oka van. Az azért van mert általános iskolában 6 éven át vertek az osztálytársaim. Ebből az maradt meg bennem, mivel a családom is bántott mindig, hogy az emberek veszélyesek, rosszindulatúak, kegyetlenek. Mások a démonoktól félnek, én az emberektől, mert engem az ember bántott, nem egy démon vagy szellem.
Nagyon elkanyarodtam a mi témánktól. Szóval nekem több személyiségem van, de egyáltalán nem valószínű, hogy személyiséghasadásról van szó. Ezért sem biztos a skizofrénia, mert már 3 éves koromban ilyen voltam a legelső emlékeimben is. Ezt a családom is alátámaszthatja, hogy amióta beszélni tudok, furcsa vagyok.

-Szokott veled olyan lenni, hogy annyira elmerülsz a gondolataidban, hogy nem veszed észre mi történik körülötted?

-Részben. Bár akkor is érzékelem, de ha el vagyok merülve a gondolataimban, és valaki kérdez tőlem valamit, egy másik alteregóm válaszol neki. A memóriámban megőrzöm, ami körülöttem történt, és vissza tudok emlékezni, hogy mit mondtam vagy mit láttam az elmerült állapotban. És nem is ért semmi trauma, ami kiválthatta ezt nálam. Fordítva történt, mikor rájött a családom, hogy más vagyok megijedtek tőlem és megpróbálták erőszakkal kinevelni belőlem a másságom.

-Mit jelent az az erőszak? Verbálisan?

-Veréssel, és lelki terrorral, megszégyenítéssel, fenyegetésekkel, minden módon, ami csak eszükbe jutott. Mindent bevetettek. Egyszer még ördögűzőt is akartak hozzám hívni.

-Sajnálom. De ez mégis csak annyira tipikus. Ha a gyereknek nincs identitása az jó. De ha már alakul akkor rá kell szólni, hogy vegyen vissza. Amikor meg ellenszegül, akkor meg már csakis őrült lehet.

-Valahogy úgy. Bár nálam inkább az volt hogy nem felelek meg az elvárásaiknak így megpróbálták erővel rám erőszakolni, hogy más legyek mint amilyen vagyok. Majd mikor ez sem jött be megpróbáltak bezárni, végül megölni. Jól olvastad. Anyám megpróbált megölni, ezért tagadtam ki a családom, és menekültem el tőlük.
Az elmeállapotom akarták kihasználni hogy bezárathassanak függetlenül attól, hogy teljesen tudatomnál vagyok. Aztán mikor nem sikerült nekik, mivel egy orvost ugye nem lehet átverni, próbálkoztak mással. Nekik csak az számított, hogy ne hozzak rájuk szégyent. És ez a 21.század. Ha ilyen az 1800-as években történik még nem is lenne meglepő. Az volt a baj, hogy kiskoromban ugye milyen a gyerek? Nem tudhattam hogy amit kimondtam nem lett volna szabad, ebből pedig észrevették, hogy valami nem stimmel velem. És akkor kezdődtek a gondok. De haszna is volt ennek a sok rossznak. Erősebbé tett és megtanultam elrejteni az ilyen dolgaim. Így nem hozok kellemetlen helyzetbe olyanokat a környezetemben akiket ez a téma megijeszt. Szóval igazából hálával tartozom nekik a sok verésért. Ha elkényeztettek volna, tuti nem lennék most egy ilyen erős jellem. Az a fajta ember vagyok, akit ha padlóra küldenek már csak azért is feláll. már csak a poén kedvéért is, és csak röhög rajta. Hála nekik már nemigazán érzek fizikai fájdalmat ha valaki megüt. Amikor apám legutóbb összevert a frászt hoztam rá, mert végig nevettem miközben fojtogatott.

-Ha úgy vesszük, akkor most végül jó mederbe sodródtál.

-Igen. Abban talán igazuk van, hogy talán elértek volna, ha ideiglenesen is, valamit egy ördögűzéssel, bár a kutatásaim ezt is megcáfolták. Később kicsi az esélye hogy elértek volna vele bármit is főleg, hogy nem ugyanaz ha valakit megszáll valami, vagy az ha valaki mellett áll valami.

-És azt hogy érzed, hogy inkább te vagy nagyobb hatással az érzelmeidre, vagy az érzelmeid rád?

-A logikám és az elveim uralkodnak az érzelmeim felett. Túlságosan logika alapján élek. Sosem érzelmek alapján döntök vagy cselekszek. Nagyon ritkán fordul elő, hogy felkapom a vizet és felemelem a hangom. Általában mindent tudatosan teszek és mondok. Olyannyira tudatosan élem meg a saját életem, hogy még a saját betegségem is úgy tanulmányozom a mai napig is, mint tudósok a sejteket mikroszkóp alatt. Nem félek a rossz emlékeimtől sem érzéketlenül szedem darabjára a legszörnyűbb emlékeim is, hogy alaposan megvizsgáljam őket. minden ilyesmit tárgyilagosan kezelek. Mondjuk mindebben elég nagy segítség a többszemélyiség. Olyan mintha több aksiról működnék. Összehangoltan élek a többi személyiségemmel együtt. Egy előre kidolgozott rendszer és szabályok szerint. A saját érzéseim is úgy figyelem, mint valami érdekes tanulmányt. Memorizálom néha fel is jegyzem őket. Megbeszélem ismerőseimmel, megpróbálom megfejteni a saját működésem és hasonló dolgok... Néha elgondolkodtam rajta hogy inkább vagyok olyan mint egy gép, mint olyan mint más emberek.
----------------------------------------------------------------------------------------
Feljegyzésem;
Ez hülyeség! Annyira egyformák az ének, hogy olyan mintha nem is lennének? Totál ellentmondásos az egész karakter.

HAZUDIK!

De ezt nem mondhatjuk ki! Ez jó volt.

VITÁZÓ!
----------------------------------------------------------------------------------------

-Haha! Az jó mert szerintem te abszolút nem vagy skizofrén.

-Hmmm. Ha egy skizofrén ember mondja ezt inkább elhiszem, mintha egy pszichiáter tanonc mondja, hogy háááát lehet skizofrénia? Ettől szerinted még maradhatok a csoportban? Fogalmam sincs hova is tartozok így. Nem tudom hova máshova mehetnék ahol ha kicsit is de hozzám hasonlóak vannak.

-Nekem semmi bajom sincs. Én sem vagyok skizofrén.

-Várj akkor nem hiteles amit az előbb írtam?

-Nem mondtam ezt. Miért ne lenne az?

-Mindenesetre gondolom úgy jelentetted ki ezt, hogy nem vagyok skizo, hogy azért legalább kicsit értesz hozzá.

-Nem nem értek hozzá, csak feltűnik, hogy mi az, ami nem az.

-Oh, akkor végülis okés a dolog. Mondjuk sokan azt is mondják hogy nem is vagyok elmebeteg. Néha engem is elgondolkodtat aztán, eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül a fejemben. Bár nekem erre is van egy ötletem de az már tól... spirituális. És ezt így nemigazán akarom elfogadni, legalábbis nem élhetek úgy, hogy ha legközelebb észreveszi valaki rajtam és rákérdez nem mondhatom neki azt amit gondolok, mert hülyének néz.

-És az meg van, hogy ki az, vagy kik?

-A többi személyiségem? Hát adtunk egymásnak nevet mivel más nem adott. Nem démonok vagy ilyesmi ha erre gondolsz.

-Nem gondoltam erre.

-Az más mikor ott áll egy előtted és farkasszemet nézel vele, megint más mikor tudod, hogy benned van valaki más is rajtad kívül. Teljesen más jelei vannak.
Elvileg 23-an vagyunk ebben a testben. Azért elvileg mert egyikük állítja, hogy ennyien vagyunk. Nekem speciel még sose sikerült összeszámolnom. Bárki aki személyesen is találkozik velünk, többnyire már első beszélgetésre, de általában legkésőbb második harmadik talira megmondja, hogy nem vagyok egyedül ebben a testben. Minden személyiségem egy teljesen komplett személyiség, amit egy másik ember egyedi gondolkodásmóddal, érzésvilággal, stílussal, ízléssel. Saját elveik vannak, véleményük, hozzáállásuk, reakcióik, hanglejtésük, arcmimikájuk, más a járásuk, a kézírásuk. Más ételeket és zenét szeretnek és nem mindig értenek egyet dolgokban. És igen, kommunikálunk is egymással. Egyszerre több is aktív, nem mindig egyszerre csak egy. És megosztjuk az emlékeink, így nincsenek blackoutok. Képek hang, emlékfoszlányok és kompletten megfogalmazott mondatok formájában is kommunikálunk.

-De akkor ez így egy működő rendszernek tűnik. Mi vele a gond?

-Gond nincs vele, nem akarom megszüntetni. Én csak szeretném tudni mi vagyok, minek számítok, hova tartozom. Érted? Szeretném megtalálni azokat akik olyanok mint én. Sokat próbáltunk találgatni, cikkeket olvasgattam egy időben pszichiátriai betegségekről, fejtegettük ismerőseimmel, megismertem orvosokat és orvostanoncokat is hátha tudnak segíteni, de még senkinek nem sikerült megállapítania melyik betegség alá is vagyok sorolható. A multiplex sem stimmel például, mert nálam nincs alap "Én". Nem az van, hogy egy énből lett több, és volt egy eredeti. Teljesen egyformák vagyunk. Mármint nincs domináns semmi ilyesmi. Ugyanúgy idegen volt mindannyiunk számára ez a test, míg meg nem szoktuk. Mintha csak beleraktak volna minket, ergo most is egy úgymond alteregóval beszélsz. A rendszer pedig ami szerint élünk még mindig nem tökéletes. Nem kis munka megtanulni együtt irányítani egy testet és osztozni rajta. Hosszú évekbe telt ez ahova most eljutottunk, hogy egyként tudunk működni ilyen összehangoltan. Annyira megszoktuk, hogy el kellett rejtenünk a környezetünk elöl, hogy most, hogy megfelelő környezetben végre önmagunk lehetünk. Az fura mikor azt mondom ki, hogy mi, nem pedig azt hogy én. Hát rengeteg fejtöréssel járt főleg, hogy ennyire különbözünk.

-Ok, akkor mondom, hogy mi vagy! Nem skizó, nem multi, hanem egy ENTP, aki kurvára szeretne valahová tartozni. Ilyen egyszerű. Szia!

https://www.16personalities.com/hu/az-entp-szem%C3%A9lyis%C3%A9g