Superapu

"Réges-régen történt, talán még nagyapátok sem élt akkor. Mégis el kell mondanom, mert ebből tudhatjátok meg, hogyan is kezdődött a sűrű jövés-menés a mi világunk és Narnia birodalma között."

Hupsz ez egy ajándék a gyerekeimnek. Az első igazi könyv ajándék, de ha ezt még most nem is értékelnék, a mesét biztosan fogják. Tehát mondhatom, hogy most a mesét kapták ajándékba. Persze nem csak azt, de ez egy olyan dolog amit ők találtak ki. Ráadásul ez nekem is egy gyerekkori élmény! Jó én nem könyvben, nem filmen, hanem sorozatban láttam. És hülyének néznek, de nézz utána! Én rettentő vizuális vagyok. Amikor azt olvasom, hogy "jövés-menés Narnia és a mi világunk között", rögtön a szekrény ugrik be. Látom magam előtt. Ha mesélik a történetet akkor is vizuálisan látom magam előtt.



Olvasni viszont utáltam. No de annak csupán annyi az oka, hogy a kötelező olvasmányoktól a falra másztam. Maradtak a mesék meg a Nintendo. És a gyerekeimnek meg fingja sincs mi az. Hogyhogy nem? Miért? Baaaazd meg! Szóval megvan a projekt a 2020-as évre.

A meséket, amiket meg néznek, holt agyhalott dolgok. Tök mások ezek a mesék mint 15-20 évvel ezelőtt. Itt csak ülnek és néznek ki a fejükből. Kikerestem régebbi kb 90-99 kötözi meséket. Mondok egy párat.

Rocko modern élete
Ren és Stimpy Show
Hódító hódok
MacsEb
Jaj, a szörnyek!
Fecsegő tipegők
Hé, Arnold!
Boci és Pipi
Bátor, a gyáva kutya
Dexter laboratóriuma
Bunkó és a Vész

Nem akarok "OK Boomer" lenni, de mégis csak jobbak voltak mint a mostaniak. Először is rengeteg poén röppent a felnőtteknek is, amin persze a gyerekek is jól szórakoztak. Máskülönben meg majd mindegyik társadalomkritika is a maga módján. Sőt! Még a horrort is megkedvelteti a gyerekekkel. Na, igen el vannak csúszva a jó és a rossz fogalmával. De ezekre a mesékre jól reagáltak. És még az sem volt probléma, hogy nem elég lányosak. Na igen ez fontos. Nem csak, hogy nehéz megtalálni az ízlésüket, de arra is oda kell figyelni, hogy ne legyen túl fiús. Megvan a feminista Wonder Woman? Na, az kifejezetten egy fiús mese. Úgyhogy olyat mi nem nézhetünk a lányaimmal. Hát nem érdekes?

Igen-igen és akkor elgondolkoztam az olvasáson, meg a "nemi szelekción". Szóval végül úgy sikerült megszeretnem az olvasást, hogy olyan könyvekkel találkoztam, amik érdekeltek vagy tetszettek. De ezeket a könyveket csak és kizárólag férfiak írták. Persze vannak kivételek, de azt gondolom, hogy azok a női írók akiknek kedveltem valamijüket, azok már elve kivételes nők voltak. Most is épp egy női szerzőt olvasok. Azaz nem. Nem olvasok, mert ez képregény. Hiába van benne írott párbeszéd, az illusztráció miatt nekem ez inkább olyan mint beülni a moziba egy filmet megnézni. Igen ez inkább az a műfaj. De mindegy is! Női szerző. Persze, tudom ez más műfaj, de itt is egy női szemszögből látom a sztorit, és tetszik. De visszatérve a kötelezőkre. Csak és kizárólag férfi szerzők, alig-alig női szereplőkkel.

Tehát elvben az átlag nő, aki odafigyel az iskolában tök jól látja, hogy hogyan is gondolkodik egy férfi. Na de az átlag pali az honnan ismeri meg a női lélek rejtelmeit? Sehonnan. Úgy mint most a gyerekeim, lesöprik a lányoknak szóló irodalmat az asztalról. Vagy nem tudom. Én magamból indulok ki. A mai napig nem érdekelnek a romantikus történetek, a fantasy, de még csak a sci-fi sem. Ok, ott vannak a filmek... Na de az más. Tudod a képek a fejedben. Azok egyediek. Amit meg látsz a filmen, azt valaki más képzelte úgy el. Na és persze a technika. Ahhoz is igazodni kell. Ez is érdekes, de mégsem az, mint amikor te képzeled el.

Ok. Szóval a lányaim lányosan gondolkodnak, de ez az ismereteik bővítésével változhat. Ledarálják a kötelezőket és máris bepillantást nyernek a férfiak gondolkodásmódjába. Attól sem félek, hogy nem ismerik majd a saját lelkivilágukat. Ezt a gondolatmenetet most nem is vinném tovább, igazából csak arra akartam kilyukadni, hogy szerintem a lányok ebből a szempontból valamivel jobb helyzetben vannak, mint a fiuk. Ezen a vonalon meg lehet tovább spekulálni.