Superapu

Hát nem tudom... Nyilván a "betegségemből" kifolyólag utálom az embereket. Nem volt ez már másképpen iskolás koromban sem. Csak 3 megállót voltam hajlandó utazni a tömött buszon, hogy átszállhassak egy olyan járatra, amin nem utaznak emberek. Igaz ehhez kénytelen voltam 2 megállót sétálni ami egy kis plusz időmbe került. Időmet mondtam volna? Az nem is az én időm, hanem az iskola ideje volt.

Ha így fogom fel, akkor nincs is értelme sietni. Ha így fogom fel Kőbánya-Kispesten még egy sör is belefér, maximum lemaradok az első óráról. Az úgyis mindig gazdaságtan, amitől rendszerint leesik az ELÁBÉ szintem.

Mindig rácsodálkoznak ha szóba kerül, hogy tudok főzni. A tudok és a szeretek az én értelmezésemben nem ugyanazt a dolgot jelenti, ugyanis ezt is az oskolában tanultam félig. Azért mondom, hogy félig mert főzéssel kapcsolatban legalább 2-3-féle univerzum futott párhuzamosan. Két szemlélet az iskolában jól elkülönült. A lényeg, hogy azt hogy szakács leszek azt nem anyám, hanem én találtam ki.



Volt egy olyan módszer, hogy a tanár lediktálta a receptet, amit te bemagoltál. Majd felállt az osztály, és mindenki húzott egy receptet. És akkor lefeleltél a tanárnak. Ha nem tudtad, akkor megkaptad az egyesed és utána azt főztél amit akarsz a te jegyed akkor is egyes maradt. Na én pont ezért nem lettem cukrász. Hol a szabadság?

A másik módszer az az volt, hogy felállt az osztály, mindenki húzott egy receptet és nekiálltál elkészíteni. A tanár úr pedig egy habüsttel a fején berohant a konyhába és római karlendítéssel zavarta össze az ott dolgozó csapatot. De olyan is volt, hogy mondta a neved és mire felnéztél egy tojás repült feléd. Ha ügyes voltál elkaptad. A fasz se akart még csak cigizni se kimenni, legyünk túl ezen az egészen és jól van. Ha ütött a gong tálalás, és megbeszéltük a történteket. A tanár úr sosem kóstolt bele egyetlen ételbe sem, arra hivatkozva, hogy nem őrült meg, neki családja van. Aztán leírtuk, hogy hogyan kell elkészíteni az adott ételt, és megbeszéltük a nehézségeket. Így gondolom több generációnyi magyar szakács tudhatja, hogy milyen étel a Horthy Miklós-gyógypuffancs.



Tehát jól látszik a szakember és a tanár közötti különbség. És persze van a parasztvakítás, hogy hogyan készítünk dobozból háromfogásos ebédet, karamellízalt cukoralapon indított gulyáslevest, vagy "fensziszendót". És nem! Az Isten szerelmére, ne hasonlítsunk egy ételt a baszáshoz! A jó szakács az gyűjti a jó recepteket. Ha kell. De nem mindig kell az sem, hisz az alapokat azt tudjuk, a konyhatechnológiai folyamatok rendben vannak. Ismerjük a színkódokat. Az alapanyag pedig adott. Gondolkodj logikusan, és fordítsd meg! Melyek az adott alapanyagok és ahhoz hány recept passzol? Adott esetben többféle recept is mindjárt rendelkezésre áll. Ha pedig még így sem megy, akkor lapozd fel Horváth Ilona könyvét, csak vigyázz az arányokra, mert az nem a valóság!

Én a múlt héten 3000 forintot költöttem ételre, amiből csak kétfélét főztem. Nem egyszerre, nem 40 főre! Mindig csak annyit amennyit megeszek. De lehetett volna hatféle is ez már csak az én hülyeségem, hogy kétszer csináltam ugyanazt. Magamnak készül, hát nem mindegy? Még így is jutott rokfort sajt az omlettre. Szerencsés vagyok, mert 4 gázrózsám is van, így egyszerre akár 4 félét is megtudok itthon főzni.

Ki is számoltam, hogy egy kis ráfordítással nagyjából 100 emberre tudnék itthon egy délelőtt főzni, ha mondjuk csak a múlt heti kosztadagom feléért adnám el, az mindjárt napi 150000 Ft bevétel lenne. Úgy is ki akarom próbálni a BBQ csigát. A konyhán pedig bármit lehet mondani, bármilyen stílusban csak az anyukákat tartsuk tiszteletben!

Ja igen színkód! Nekem csak fekete munkaruhám van.