Åke Ohlmarks svéd író szerint különbséget kell tennünk arktikus és szubarktikus sámánizmus között. Az elmélet szerint a sarkvidéki lakosság egy bizonyos kozmikus nyomásnak volt kitéve, a rendkívüli hideg, a hosszú éjszakák, pusztai magány, vitaminhiány, befolyásolták az ott élők elmeállapotát. Egyes állítások szerint, az indonéz sámánizmus valódi betegség volt, amit később kezdtek csak utánozni. A szubarktikus övezetben, a sámán nincs kitéve ilyen kozmikus nyomásnak, így nem tud spontán módon valódi transzba esni, és kénytelen narkotikumok segítségével fél-önkívületi állapotba hozni magát. Ennek ellenére hasonló pszichopatologikus jelenségek a földtekén mindenhol előfordultak.
A sámán nem csupán beteg, de olyan beteg, akinek sikerült meggyógyulnia, és önmagát gyógyítja. Egy eszkimó, vagy indonéz sámán ereje abban rejlik, hogy uralni képes például az epilepsziáját. Annak ellenére, hogy neves kutatók az elmebetegséggel hozták összefüggésbe a sámánizmust, igen csak különleges képességekkel rendelkeznek ezek a sámánok. Például emlékezőképessége és önkontrollképessége az átlagos főlőt jár. Értelmi képessége meghaladja a környezetéjét. Vannak olyan törzsek, ahol a sámán szókincse 12 ezer szóból áll, míg a hétköznapokban használt szavak nem haladják meg a 4 ezret. Egy személyben költő, muzsikus, jövendőmondó, pap és orvos, több évszázados mondák őrzője.
A spekulatív gondolkodásmód továbbadása és tökéletesítése a sámánok kezében van. Azért képes az öngyógyításra, mert ismeri a betegsége mechanizmusát, elméletét. Sámán csak akkor válik valakiből, ha bizonyságot nyert az egyedülállósága. Itt leginkább azokról van szó, akik a közösség többi részétől eltérő intenzitással tapasztalják meg a szentet. Mélyebben átélik, vagy bennük él, az a vallási forma.
És itt álljunk meg egy kicsit. A tapasztalati élményt lehet őrültnek, ugyanakkor misztikusnak tekinteni. Társadalmi szemszögből mindkét esetben olyan viselkedésmódról van szó ami deviánsnak számít. Azok az emberek viselkednek így akik másképpen tapasztalják meg önmagukat. Úgy tűnik, hogy minden vallás egy bizonyos transzcendens élményből ered. Aki az én elvesztését avagy transzcendens élményt él át, az különféle módokon megzavarodhat, és ebben az értelemben őrültnek tekintjük. A mi kultúránkban az őrült és a beteg fogalma összemosódik. Aki őrült, az még nem feltétlenül beteg. Az érintett személy számára az élmény mennyei is lehet, miközben mások szemében betegnek és őrültnek tűnik. Pedig gyakran egy új ego születik, amely már nem elárulja az istenit, hanem szolgálja azt. A későbbiekben ez a bizonyos eksztatikus élmény változtatja meg gyökeresen a "kiválasztott" személy státuszát a sámánizmusban.
Feljegyzések szerint a beavatást megelőzően, a sámán viselkedése megváltozik. Elgondolkodóvá válik, keresi a magányt, sokat alszik, szórakozottnak látszik, profetikus álmai vannak, olykor rohamai vannak. A legjellegzetesebb sámánpraktika, maga az átlépés, az egyik kozmikus területről a másikra. Földről az Égbe, vagy Földről az Alvilágba. Ég, Föld Alvilág egy központi tengellyel van összekötve. Ez a tengely egy "nyíláson" halad át, az istenek ezeken a lyukakon járnak le a földre, és a holtak ezen mennek le a föld alatti vidékekre. A közép szimbolizálása nem feltétlenül kozmológiai elgondolás. Az ég közepén a sarkcsillag ragyog rúdként tartva az égi sátrat.
"A sámánizmus, valamint a krízisek és betegségek kapcsolatával rengeteget foglalkoztak a tudósok, egyesek még a skizofrénia jelenségével is párhuzamba állítják a sámánizmust, Julian Silverman, a fenti elmélet egyik legismertebb képviselője úgy véli, a skizofrén személyiség és a sámán között az az alapvető különbség, hogy míg a sámán elmezavarát megerősíti és támogatja a közösség, amelyben él, addig a modern társadalmak lelki rendellenességként kezelik a skizofréniát. Silverman a skizofrénia pszichiátriai leírásával illusztrálja a két jelenség közti feltűnő hasonlóságot: „A beteg félelmetes, kozmikus jellegű élményeken megy keresztül; benne él a harcban, amit a jó és a rossz megszemélyesített erői vívnak egymással; szellemek által életre keltett tárgyak veszik körül, amelyeknek fenyegető viselkedését életbevágóan fontos – ugyanakkor lehetetlen – megértenie.” Bár mind a sámán, mind a skizofrén személy át tud lépni egyik elmeállapotból a másikba, csak a sámán képes arra, hogy egységesítse különböző tudatállapotait." Részlet Nevill Drury: Mágia és boszorkányság című könyvéből
"Úgy tűnik, hogy mihelyt a páciens a pszichózis útjára tévedt, azon végig is kell mennie. Mintha valami útra indulna, amely csak akkor ér véget, ha visszatér a normális világba, éspedig olyan belátások segítségével, amelyeket sohasem élnek át azok, akik nem jártak ezen az úton. Ha egyszer kezdetét veszi a skizofrénia, épp olyan megszabott rendben halad, akár egy halált és újjászületést jelképező avatási szertartás, amelybe az egyént a családi élete vagy ennél esetlegesebb körülmények sodorják, de amíg tart, addig nagyjából endogén folyamatok szabályozzák.
Innen nézve a spontán gyógyulás nem jelent semmi problémát, hiszen az csupán a teljes folyamat természetes végkimenetele. Nem ezt kell megmagyarázni, hanem hogy oly sokan miért nem tudnak visszatérni erről az utazásról. Ők vajon annyira rossz körülmények közül indulnak a családi életben vagy az intézményes gondozásban, hogy még a leggazdagabb, legrendezettebb hallucinatív élmény sem mentheti meg őket?"
Az idézet Gregory Bateson angol-amerikai antropológustól származik, egy 19. századi skizofrén személy önéletrajzának előszavában.
A sámán nem csupán beteg, de olyan beteg, akinek sikerült meggyógyulnia, és önmagát gyógyítja. Egy eszkimó, vagy indonéz sámán ereje abban rejlik, hogy uralni képes például az epilepsziáját. Annak ellenére, hogy neves kutatók az elmebetegséggel hozták összefüggésbe a sámánizmust, igen csak különleges képességekkel rendelkeznek ezek a sámánok. Például emlékezőképessége és önkontrollképessége az átlagos főlőt jár. Értelmi képessége meghaladja a környezetéjét. Vannak olyan törzsek, ahol a sámán szókincse 12 ezer szóból áll, míg a hétköznapokban használt szavak nem haladják meg a 4 ezret. Egy személyben költő, muzsikus, jövendőmondó, pap és orvos, több évszázados mondák őrzője.
A spekulatív gondolkodásmód továbbadása és tökéletesítése a sámánok kezében van. Azért képes az öngyógyításra, mert ismeri a betegsége mechanizmusát, elméletét. Sámán csak akkor válik valakiből, ha bizonyságot nyert az egyedülállósága. Itt leginkább azokról van szó, akik a közösség többi részétől eltérő intenzitással tapasztalják meg a szentet. Mélyebben átélik, vagy bennük él, az a vallási forma.
És itt álljunk meg egy kicsit. A tapasztalati élményt lehet őrültnek, ugyanakkor misztikusnak tekinteni. Társadalmi szemszögből mindkét esetben olyan viselkedésmódról van szó ami deviánsnak számít. Azok az emberek viselkednek így akik másképpen tapasztalják meg önmagukat. Úgy tűnik, hogy minden vallás egy bizonyos transzcendens élményből ered. Aki az én elvesztését avagy transzcendens élményt él át, az különféle módokon megzavarodhat, és ebben az értelemben őrültnek tekintjük. A mi kultúránkban az őrült és a beteg fogalma összemosódik. Aki őrült, az még nem feltétlenül beteg. Az érintett személy számára az élmény mennyei is lehet, miközben mások szemében betegnek és őrültnek tűnik. Pedig gyakran egy új ego születik, amely már nem elárulja az istenit, hanem szolgálja azt. A későbbiekben ez a bizonyos eksztatikus élmény változtatja meg gyökeresen a "kiválasztott" személy státuszát a sámánizmusban.
Feljegyzések szerint a beavatást megelőzően, a sámán viselkedése megváltozik. Elgondolkodóvá válik, keresi a magányt, sokat alszik, szórakozottnak látszik, profetikus álmai vannak, olykor rohamai vannak. A legjellegzetesebb sámánpraktika, maga az átlépés, az egyik kozmikus területről a másikra. Földről az Égbe, vagy Földről az Alvilágba. Ég, Föld Alvilág egy központi tengellyel van összekötve. Ez a tengely egy "nyíláson" halad át, az istenek ezeken a lyukakon járnak le a földre, és a holtak ezen mennek le a föld alatti vidékekre. A közép szimbolizálása nem feltétlenül kozmológiai elgondolás. Az ég közepén a sarkcsillag ragyog rúdként tartva az égi sátrat.
"A sámánizmus, valamint a krízisek és betegségek kapcsolatával rengeteget foglalkoztak a tudósok, egyesek még a skizofrénia jelenségével is párhuzamba állítják a sámánizmust, Julian Silverman, a fenti elmélet egyik legismertebb képviselője úgy véli, a skizofrén személyiség és a sámán között az az alapvető különbség, hogy míg a sámán elmezavarát megerősíti és támogatja a közösség, amelyben él, addig a modern társadalmak lelki rendellenességként kezelik a skizofréniát. Silverman a skizofrénia pszichiátriai leírásával illusztrálja a két jelenség közti feltűnő hasonlóságot: „A beteg félelmetes, kozmikus jellegű élményeken megy keresztül; benne él a harcban, amit a jó és a rossz megszemélyesített erői vívnak egymással; szellemek által életre keltett tárgyak veszik körül, amelyeknek fenyegető viselkedését életbevágóan fontos – ugyanakkor lehetetlen – megértenie.” Bár mind a sámán, mind a skizofrén személy át tud lépni egyik elmeállapotból a másikba, csak a sámán képes arra, hogy egységesítse különböző tudatállapotait." Részlet Nevill Drury: Mágia és boszorkányság című könyvéből
"Úgy tűnik, hogy mihelyt a páciens a pszichózis útjára tévedt, azon végig is kell mennie. Mintha valami útra indulna, amely csak akkor ér véget, ha visszatér a normális világba, éspedig olyan belátások segítségével, amelyeket sohasem élnek át azok, akik nem jártak ezen az úton. Ha egyszer kezdetét veszi a skizofrénia, épp olyan megszabott rendben halad, akár egy halált és újjászületést jelképező avatási szertartás, amelybe az egyént a családi élete vagy ennél esetlegesebb körülmények sodorják, de amíg tart, addig nagyjából endogén folyamatok szabályozzák.
Innen nézve a spontán gyógyulás nem jelent semmi problémát, hiszen az csupán a teljes folyamat természetes végkimenetele. Nem ezt kell megmagyarázni, hanem hogy oly sokan miért nem tudnak visszatérni erről az utazásról. Ők vajon annyira rossz körülmények közül indulnak a családi életben vagy az intézményes gondozásban, hogy még a leggazdagabb, legrendezettebb hallucinatív élmény sem mentheti meg őket?"
Az idézet Gregory Bateson angol-amerikai antropológustól származik, egy 19. századi skizofrén személy önéletrajzának előszavában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://superapu.blog.hu/api/trackback/id/tr3115321904
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
