Superapu

Nem is olyan rég jött az ötlet, hogy sorra veszem azokat a képregényeket, melyek hatással vannak rám, és néhány szóban írok róluk. Furcsamód ezek a darabok egytől egyik a DC Comics berkein belül láttak napvilágot. Nem sok ilyen van, úgyhogy nem kell aggódni.

Előkerült a Guy Fawkes maszkom, úgyhogy adta magát, hogy bele vessem magam a témába, és elővegyem az egyik legjobb képregényt amit valaha is olvastam. Hazudnék, ha azt mondanám nem láttam a "V mint Vérbosszú" című filmet, de a véres igazság az, hogy semmire sem emlékeztem belőle. És úgy voltam vele, hogy nem nézem meg addig újra, míg a képregényt el nem olvastam. Tegnap hajnalban azonban volt szerencsém végignézni a filmet is. Aki nem látta sem a filmet, és nem olvasta a képregényt, az úgysem érti majd, hogy miről írok.

!!!Figyelem Spoiler Veszély!!!

Nagyon furcsa érzés volt. Helyenként igen bugyutára sikerült átírni az eredeti történetet. Igaz, csak két óra volt a játékidő, így abba kellett mindent beletömöríteni. Éppen ezért az első benyomásom az az volt, hogy baromi gyorsan pörgetik az eseményeket, és már a film első képkockái is csalódással töltöttek el. Ugyanis a történet eredetileg úgy kezdődik, hogy a tizenhat éves Evey Hammond, aki úgy próbál kitörni a nyomorból, hogy áruba bocsátja a testét, a kijárási tilalom ellenére az utcára megy, megpróbál magának kuncsaftot keríteni. Pechére azonban, egy "begyűjtővel" akad össze, aki társaival együtt megpróbál visszaélni a helyzettel. És ekkor avatkozik közbe az álarcos hősünk, aki magát csak V-nek hívja.

A filmben még csak utalás sincs a nyomorra, és a prostitúcióra. És ami még egy kicsit összekuszálta a fejemet az az volt, hogy már itt az első fejezetben V felrobbantja a Westminster-palotát, ami ugye nem más mint az Angol parlament. A film pedig ugye arról szól, hogy majd egy év múlva, november 5.-én, fel fogja robbantani a parlamentet, ha nem következik be valamiféle változás a fejekben. Ez sem stimmel. A film tehát egy év történéseit dolgozza fel, a képregény kettő évet.

A filmbe bekerültek olyan változtatások, amire tényleg csak úgy tudtam reagálni, hogy "mi a fasz?". És vannak olyan szálak, melyeket abszolút nem is érint, pedig fontosak lennének a történet szempontjából. Erre most nem fogok külön-külön kitérni. A diktatórikus Anglia hangulata sem jött át úgy igazán. Hiányoztak a lebújok, az éjszaka csirkefogói (akiknek amúgy fontos szerepe lenne), és azok a jellegzetes egyenruhák, melyek hitelesítik a fasiszta diktatúrát.

2005-höz képest, még 10-20 évvel a jövőbe tolták az eseményeket. Mondhatnák, hogy az mindegy is volna, meg hivatkozhatnánk arra, hogy a regény is a közel jövőben játszódik, de nekem valahogy sokkal hitelesebb volt az eredeti környezetében. Szóval valahogy úgy, hogy a nyolcvanas években kitört a III. Világháború, és rá egy 20 évre járunk napjainkban. Talán csak az én érzékenységem az egész, mert oly nehezen tudom elképzelni, hogy a kétezres évek után egy ilyesfajta diktatórikus rendszer jöhessen létre Európában. (A nyolcvanas években még talán.) De mondom, ez mindegy is, és a film szempontjából érthető, hogy a közeljövőbe helyezték a cselekményeket, de számomra ez egy kissé illúzióromboló lett.

Amivel viszont nem sokat tudtam kezdeni, az Evey Hammond karaktere. Elmegy aztán visszajön, aztán megint elmegy. Aztán a végén visszajön. Mi van? Totál értelmetlen. Mit vergődik ez a lány ennyit? Ott ahol egy gyenge bizonytalan kislánynak kéne lennie, erős és határozott, ellenálló, ahol pedig erőre kéne kapjon, ott eltunyul. A képregényben ellenben egy nagyon íves karakterfejlődést kapunk kézhez, a végen pedig egy remek csattanóval. Nos, a filmben nem kell várnunk semmilyen csattanóra sem, mert olyat nem fogunk kapni.

V mögött sincs akkora társadalmi támogatottság, mint ahogy azt a filmben feldolgozták. Nincsenek kipostázott Guy Fawkes maszkok, inkább csak anarchia és széthullás.

"Az anarchián át létezik egy másik út."

(Pontosan az ilyen hozzászólások miatt nem érdemes kommenteket olvasni.)

Apropó anarchia! V valóban anarchista, és erről ő sokat beszél. Talán a mozinézők számára, ellenszenves lehetett volna egy anarchista terrorista, így ezt az oldalát visszafogták. Pedig szimbolikus jelentése van annak, amikor arról értekezik, hogy az anarchiának két oldala létezik, egy pusztító, és egy teremtő. Egyértelmű, hogy V mindvégig a pusztító szerepébe tetszelgett, de vajon megismerjük-e a másik arcát is?

"El hát a robbanószerekkel! El a pusztítóinkkal! Nincs helyük a mi új világunkban."

Még néhány apróság! A "Végzet Hangját" V megöli a filmben. A regényben szimplán bedilizik. Finch nyomozó ébredése sokkal izgalmasabb a képregényben. Ott ellátogat az elhagyatott Larkhill Internáló Táborba, ahol LSD-t vesz be, így sikerül neki felszabadítania magát, és a látomásain át érthetővé válik számára, hogy a terrorista miért teszi azt, amit tesz. Ahogy így kábultan bóklászik a városban, valahogy a metróalagútba téved, ahol összetalálkozik V-vel, akit megsebesít. Az ott ért élmények után pedig visszavonul.

Gordon karaktere, számomra már megint a "mi a fasz?" kategóriába esett. Semmi logikát nem látok abban, hogy miért kellett belőle buzit csinálni. Értem én, hogy a film többek között megkapta az "LMBT témájú film" kategóriát is, de már egy meleg szál van a történetben. Miért kellett ebbe még egyet belerakni? Számomra teljesen egyértelmű volt ettől a száltól is függetlenül, hogy a rendszer az etnikai kisebbségeket, a melegeket, az ellenállókat kivonta a forgalomból, és üldözte őket. A képregény szerint Evey és Gordon között egész más jellegű kapcsolat van, éppen ezért sokkal nagyobb jelentősége van Gordon halálának, mint ahogy az a filmben átjött.

Nagyon fontos kiemelni a "Vezér" karakterét. A képregény attól olyan különleges, hogy a hatalom embereit, nem egyszerű nácikként ábrázolja, hanem ugyanolyan hétköznapi emberekként, akiknek vannak érzéseik, önálló gondolataik, és elveik. Éppen ezért a Vezért is egy belső szemszögből ismerhetjük meg, nem pedig egy orwelli Nagy Testvérként, ahogy azt az ábrázolást a filmben is kapjuk. Az Old Bailey felrobbantásánál két szerelmi vallomással találkozhatunk, melyek az ideológiai ellentétekről szólnak.

"De ők nem ismerik. Őket nem érintette meg. Engem igen, és mintha Isten vagy a végzet ért volna hozzám. Átjárja a létezés teljessége. A szolgája vagyok. A szabadság sosem volt ennyire édes. Szerelmem, veled akarok maradni örökre, tebenned akarom leélni az életemet. Csüngenék minden szavadon, és sosem várnám el tőled a szeretet szikráját sem. Végzet...Végzet... Szeretlek." -Adam Susan (a Vezér).

"A neve Anarchia, és szeretőként többet tanultam tőle, mint öntől valaha! Ő megtanított rá, hogy az igazság értelmetlen szabadság nélkül. Ő őszinte velem. Nem ígér, és nem szegi meg az ígéreteit. Nem úgy, mint te, Jezábel. Sokat tűnődtem rajta, miért nem voltál képes soha a szemembe nézni. Szóval Isten vele drága hölgy! Még így is elszomorít elválásunk, habár ön már nem az, akibe beleszerettem. Íme utolsó ajándékom, amelyet lába elé teszek. A szabadság lángjai. Mily szép. Mily igaz. Ó, drága Anarchiám..." -V.

Manapság a képregényfilmek az aranykorukat élik, és kétségkívül ebben a Marvel filmek magasan visznek mindent. A DC filmuniverzum már menthetetlen. Talán érdemes lenne nekifutni még egyszer, hisz a képregények alapján fel lehetne építeni szépen, mint ahogy az a Marvel filmek esetében fel is van építve. Ha már film, akkor inkább animáció! De maradjunk csak a képregények világában, ebben szerintem sokkal erősebb a DC. Vagyis mondjuk úgy hozzám közelebb áll ez a világ. És tény, hogy annyira kultikus darabokat a Marvel cuccaiból nem ismerek, nem tudok kiemelni. Érdekesség, hogy Alan Moore mindössze 22 évesen írta ezt az ötletét, amit egy Marvel UK pályázatra is beadott, amit úgy vágtak vissza, ahogy azt kell. A D.C. pedig a "transzszexuális terrorista" helyett inkább egy zöldségkereskedő pályázata mellett döntött, "Nyulam-bulam hunokat robbant" címmel. Ekkor még "A Baba" fedőnevet viselte a főhősünk. Érdemes még megjegyezni azt, hogy a képregény kísérleti jelleggel nem alkalmazott hangeffektusokat és gondolatbuborékokat, és teljes egészében a rajzokra és a párbeszédekre támaszkodik. Nagyon hasonló stílussal találkozhatunk később a Watchmen-ben is, ami számomra a képregények képregénye. De erről majd talán máskor.

Noha azt mondták érdemes megnéznem a filmet, mert ez még a DC filmek közül egy olyan darab ami igazán jól sikerült, engem mégis csak egy kissé csalódottá tett. Elismerem, hogy az akció jelenetek nagyon jók, és ilyen szempontból itt többet is kapunk mint a képregényben, de azt sajnálom, hogy nem sikerült azt a világot bemutatni a nézőknek, amit a képregényből sikerült megismerni. És valljuk be, egy kissé hatásvadászra sikeredett a végeredmény.