Superapu

Ironikus módon egy szivárványszínű szvasztika (卐) miatt tiltott le néhány napra a facebook motorja, ami mellesleg az OM szó írásjele, pontosabban az univerzum teremtésekor elhangzott szent teremtő mag-szóé. Egyébként a nemzetiszocialista szimbólum rendszer zseniális. Fekete Nap, a szabad gondolkodás, a világ megismerhetetlenségének a szimbóluma (Vril társaság). Fekete nap, Rossz anya, Fekete napkereszt, Fekete horogkereszt. Na mindegy! Ha nem érted hova akarok kilyukadni, azt meg tudom érteni. Éljen a szkizoaffektív zavar! Tzzzzzzzzzzz!

Na nem is az. Nem rég kifejtettem egy rövid eszmefuttatást a Prájddal kapcsolatban, ahol kaptam olyan üzenetet, miszerint talán homofób lehetek. Nyilván, akinek csak ez jön át annak nem sikerült megértenie. Szóval nekem is megvan a saját szemléletem az úgynevezett szexuális normalitásról, és még azzal kapcsolatban is képben vagyok, hogy én magam sem feltétlenül tartozom ebbe a kategóriába, mert ugye egy-egy aktus során nem csak a fajfenntartás szokott motiválni. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy az is tiszta, hogy vannak olyan hajlamaim, amik arról árulkodnak, hogy egy ponton nekem is megragadt a pszichoszexuális fejlődésem valahol. Na nem vagyok sem pszichológus, sem pszichiáter, de akit annyit analizálnak, definiálják az állapotát, mint engem, az azért valamilyen szinten felkészült már. Úgyhogy ha csak ezt veszem alapul, akár sorstársaimnak is tekinthetném a melegeket, noha én nem vagyok híve semmilyen felvonulásnak sem.

Meg ugye nem is annyira fekete-fehér a történet. Mert azt azért el kell ismerni, hogy ezen és azon az oldalt is vannak túlkapások. Papnak öltözött melegek, lány ruhába öltöztetett tini fiú, akit pénzért táncoltatnak a szülei, a visszafelé működő szexuális orientációt felhasználó támadások, látens homoszexualitás stb. A homofóbia világnapján történt akciózások, ahol aztán mindenkit el kell taposni, aki nem úgy gondolkodik mint a melegek. Meg úgy az egész, hogy olyan dolgok tehetnek minket büszkévé mint a szexualitásunk vagy a bőrszínünk. Khm! Na nem tudom, engem egész más dolgok tesznek büszkévé. Lényegtelen.

Összességében tehát nekem nincs bajom a melegekkel. Tudom, hogy vannak a közelemben is, tudom, hogy a munkatársaim között is vannak, na meg itt a virtuális világban is. Helló! És azt is vágom, hogy vannak, akik baromira nem merik felvállalni magukat nyilvánosan ebben az országban, mert leköpködik őket, elmebetegnek, fertőzőnek, meg a jó ég tudja, hogy minek nézik őket. Persze, én ettől még nem fogok a Prájdra rohanni, mert az éremnek itt is két oldala van. Az csak egy dolog, hogy különböző politikai szekták is ráültek a témára, innen is, onnan is. Innentől pedig nekem már South Park ez az egész.

Volt egy vizsgálat, amiben különböző szexuális orientációjú férfiaknak pornófilmet vetítettek, és az jött ki, hogy "azok a résztvevők éltek át nagyobb arányban szexuális izgalmat homoszexuális videók láttán, akik egyébként magas eredményt értek el a homofóbia skálán."

"Általános felvetés az a forgatókönyv is, hogy az a férfi, aki egy nagyon szigorú, autoriter családból származik, amelyben azt sulykolták belé, hogy „egy normális férfi nem lehet meleg”, olyan mélyen elnyomja magában homoerotikus késztetéseit, hogy ezek egyáltalán nem tudatosulnak benne. Amikor viszont meglát egy homoszexuális párt, vagy olvas egy melegekről szóló cikket, ezek az elnyomott késztetések felszínre törnek, önmagával szembeni elutasításba, bűntudatba fordulnak át, amelyeket kivetítve a melegekre zsigeri undort és haragot vált ki belőle."

Erről az jut eszembe, hogy R.D. Laing-nek volt egy Peter nevű paranoid skizofrén betege. Ennek az úriembernek a skizofréniáját, a maszturbálástól való szégyenérzet, és a szadista fantáziái okozták. A megkattanást az okozta, hogy pl, a szadista vágyait a valóságban nem volt képes kiélni. Az egész oda vezethető vissza, hogy az anyja egyszer rányitott maszturbálás közben. Egyedül egy vak kislánnyal került közelebbi kapcsolatba, aki nem láthatta őt. Máskülönben meg rettegett a nőktől, és a szemében mind ugyanolyan, erkölcstelen, és undorító volt. Láthatatlanként élte az életét. Folyton menekült attól tartva, hogy megismerjék őt. Egyes elméletek szerint a paranoia talán nem is egyéb, mint eltorzított homoszexualitás. Bár ez szerintem azért erős. Mindenesetre, ha Peter ismerte volna a BDSM-et, talán megoldás lehetett volna a problémájára. De ez csak az én véleményem.

Aztán volt itt egy olasz kutatócsoport, akik azt vizsgálták, hogy van-e valami összefüggés a melegek utálata, és a megküzdési stílus között. Ez lényegében arról szól, hogy hogyan reagál az egyén, ha élete során komoly problémával szembesül. Létezik érett megküzdés, amikor valaki képes szabályozni érzelmeit, és a problémamegoldásra fókuszál, de létezik éretlen megküzdés is, melynek jellemzői a probléma tagadása és az impulzivitás, hirtelen harag. Az eredmények úgy hozták, hogy a melegek utálata szoros összefüggésben áll a mentális egészséggel. Akiknél az anyai gondozás, mondjuk úgy nem megfelelő volt, ott a gyerek nagyobb valószínűséggel vált homofóbbá, és a pszichocitizmus skálán magas pontszámot értek el. Ezen felül a homofób emberekre jellemző volt még, az alacsonyabb iskolai végzettség, hogy soha nem volt kontaktusuk homoszexuálisokkal, többen vannak köztük autoriter nézeteket vallók, a maszkulin identitásukat érzik veszélyeztetve a homoszexualitás által.

Sigmund Freud-nak van egy 5 részes előadás-sorozata a pszichoanalízisről, ahol olyan csodálatosan és érthetően kifejti, hogy nagyjából mindenkinek vannak homoszexuális vágyai, mielőtt kialakulna az úgynevezett "tárgyválasztás". Persze a Kuruc.info szerint Freud a világ egyik legkártékonyabb zsidójának számít, és semmit nem szabad elhinni neki, mert az csupán zsidó manipuláció.

"Az emberek egyáltalán nem őszinték a nemi dolgokban. Nem mutatják meg nemi életüket a maga valóságában, hanem hazugságokból szőtt, vastag leplekkel takarják azt be, mintha zord volna az időjárás a szexualitás világában. És ebben igazuk is van; kultúránk világában nem kedvez a napsugár és a szabad levegő a nemi ténykedésnek; voltaképpen senki közülünk nem leplezheti le egyetlen embertársa előtt sem teljes szerelmi életét" -Freud, 1909

Nyilván a homofóbia nem egy betegség, és még csak nem is egy igazi fóbia. Ugyanakkor a homoszexualitás sem az. Ezért volt ledöbbentő számomra, amit ma reggel levágott a Sajtóklubban a négy jó képességű, Bayer, Bencsik, Huth, és Szentesi Zöldi.

Bayer ügyesen vezette be a témát, amivel még én sem nagyon tudnék vitatkozni, hogy bizony itt politikai erők lovagolják meg a jelenséget. Aztán jött a feketeleves. Mi lesz itt a jövőben? Lassan elérünk arra a pontra, hogy SM szexet kedvelő aberráltak fognak felvonulni a fővárosban. Ó te szerencsétlen, már megint mibe tenyereltél bele? Nem volt elég két évvel ezelőtt ezzel beégetni magatokat? Na meg úgy tényleg nem hallottál még arról, hogy keresztény-konzervatív BDSM? Jung azt mondta, a keresztény felebaráti szeretet elve kiterjeszthető az állatra, így „a bennünk lakó állatra is, és befogadhatja szeretetébe azt, amit egy végeredményben túlságosan szigorú felfogás kegyetlenül elnyomott”. Persze gondoljatok amit csak akartok, aztán kérdezzétek meg Tari Ricsit, hogy kik rendelnek a PMKH-ba BDSM kellékeket. Ott persze lehet játszani Master And Servant-t.

Aztán Bayer elpanaszolta, hogy a gimnazista fiának egy osztálytársát már úgy megfertőzték az LMBTQ+ propagandával, hogy képes volt miattuk lefeküdni egy férfival. Hát egészségére! Mit lehet ehhez hozzáfűzni?

Aztán Szentesi Zöldi folytatta a sort azzal, hogy bemutatta nekünk, hogy pontosan mi is a család fogalma, azaz ennek egyetlen formáját, ami nem más, mint egy férfi és nő természetes kapcsolata. Az más kérdés, hogy szerintem ez úgy hülyeség, ahogy van, mert a család nem más, mint egy körutazás Fantáziaországban. És, hogy ki kivel, és miről fantáziál, ahhoz szerintem senkinek semmi köze sincs. Nem, hogy még az államnak!

Aztán Bencsik mindenkit lecsitított, hogy nyugodjanak meg. A homoszexualitás ugyanis egy olyan fogyatékosság, mint ha valakinek nem lenne szeme, ezért úgy kell kezelni, mintha betegség volna, és pont. Bayer pedig egy 1952-es elmélettel zárta a gondolatait, miszerint a homoszexualitás tulajdonképpen egy szociopata személyiségzavar. Persze nem ezeket a szavakat használta, de lényegében erre tett utalást. Ez egyébként a DSM (fasz tudja hányban) látott napvilágot, minek értelmében oly nagy különbség nincs a homoszexuálisok, és a homofóbok között, mert ugye ezen elmélet szerint a kiváltó okok itt is a sérült szülő-gyermek kapcsolatok voltak. Az más kérdés, hogy maga a DSM egy gyakran saját magát is megcáfoló diagnosztikai rendszer. Akit érdekel, kb 500 forintért bárhol beszerezhető. Van, aki ebben hisz, és van aki Istenben. Aztán hogyhogy nem, az is kiderült, hogy tök mindegy milyen szexuális beállítottsága van az illetőnek, az még mentálisan épp ugyanúgy lehet egészséges. Azt viszont nem feltétlenül gondolom, hogy olyan baromi egészséges lenne, hogy egy meleg párt látva megkondul bennünk a harag csengő.

Úgyhogy én valahol a két oldal között vergődök. Mert ugye manapság marha trendi elfogadni a melegeket, de kritizálni mondjuk a felvonulást, az már akár homofób lehet. Tipikus példája ez az orwelli, vannak az egyenlőek, meg a még egyenlőbbek, világának. Ha pedig valaki az őszinte véleményemre lenne kíváncsi, az valószínűleg minden orientációt nagyon sértene, és fel sem tudná fogni, hogy miért gondolom azt, amit gondolok.

Azért most mégis csak eleresztenék egy apró utalást. Itt van a pornó, amiben igazából nincs nő, de valahogy mégis elélvezünk tőle. Nyilván van, aki meleg-pornót is néz, de abban meg nincsenek férfiak. Szóval van egy vágy, amit akár meg is lehet valósítani, de abból, hogy kinek milyen vágyai vannak még semmi nem következik. Tehát unikornis.