Superapu

-Társadalomfilozófia
-Munkaelmélet
-Osztályelmélet
-A fajok eredete
-Intelligencia elmélet
-Eugenetika
-Rasszelmélet
-Kulturális evolúció
-Társadalmi nemek

Csak egyfajta nemi irányultság létezik, a többi csak vágy és kompenzáció. A vágyat pedig lehet "tolerálni", de ettől még nem lesz szexuális irányultság. Egy kataklizma a jelenlegi elképzelést jó eséllyel eltörölné, és visszaállna az eredeti állapot, függetlenül attól, hogy az ember miként képzeli el a jövőt.

Hopi nyelvben a Koyaanisqatsi az egyensúlyát vesztett életet jelenti. Valaha az ember a természettel egységben, harmóniában élt. Az uralkodó ideológia szerint a Világegyetem és benne az ember véletlenek sorozataként jelenik meg. Ami véletlen annak nem lehet célja, ebből az elgondolásból következi, hogy az életnek sincs semmi célja. Az élet értelmét a fizikai javak birtoklása jelenti, a minőségét pedig a fizikai kényelem határozza meg. Mára a Föld dinamikus egyensúlyi állapota veszélybe kerül, és lassan alkalmatlanná válik az emberi életre.

Amióta az ember létezik munkálkodik benne egy kettősség; Az állat, ami a földhöz köti, és az, hogy ő az Isten képmása. Az igazi kérdés az az, hogy melyiké a dominancia abban az időszakban, amit az emberiség éppen most átél. Olybá tűnik, hogy a "tiszta ész" uralma a tökéletes önpusztítás irányába viszi az emberiséget. Ez a fajta válság pedig nem hasonlítható semmilyen eddig lezajlott válsághoz az emberiség történetében, mert azelőtt soha nem volt olyan, hogy univerzális civilizáció.

Tehát az emberiség azelőtt egymásról gyakran nem is tudó civilizációs tömbökből állt össze, és egy hierarchikus rendszerbe születtek bele, ami előre meghatározta az egész életüket. Ebben a modern társadalomban viszont már nem létezik olyan hierarchikus rendszer, ami meghatározza, hogy az embertől milyen funkciók betöltése várható majd el. Éppen ellenkezőleg. Szabadnak és esetlegesnek születünk, ami annyit tesz, hogy meghatározottságok nélkül születünk, tehát beleszületünk a nagy ürességbe, amit cselekedeteinkkel és választásainkkal magunknak kell megtölteni tartalommal. Ma már így tapasztalják meg az életet az egész világon.

Az ember hajlamos azt gondolni, hogy az a bizonyos a fizikai kényelem csak úgy magától van. A jövőben a társadalmak két egymástól egyenlőtlen részre bomlanak. Adva van egy kisebbség, aki sokat tanul, magasan képzett, bonyolult munkákat végeznek, sokat túlóráznak, és arra sem lesz idejük, hogy éljék az életüket, szorongóak és neurotikusak lesznek. Míg a másik oldalon lesz az a többség akik alacsonyabb rendű munkát végeznek, keveset keresnek, keveset tanulnak, csak néhány órát dolgoznak, vagy nem is dolgoznak, a széthullás állapotában élnek, szorongóak, neurotikusak, és veszélyesek.

A premodern világban még könnyedén kitalálhatta az ember, hogy mit fognak az unokái csinálni a jövőben, mára már senki nem tud ennyit a gyerekéről, annak ellenére, hogy a modernitás egy jövőre irányuló társadalmi berendezkedés. Mégis a bizonytalanságban élni traumatikus. A vadállat kifejezés hízelgő lehet az ember számára, ha figyelembe vesszük, hogy a vadállatok csak akkor támadnak, ha éhesek. Az ember egoizmusát viszont a birtoklási vágy folyamatosan gerjeszti. Minél erősebb a birtoklási vágy az ember annál inkább elveszíti önmagát. A tehetetlenségnek pillanatában az ember azt hiteti el magával, hogy a tudománynak és a technikának köszönhetően mindenható. De ha mindenható azt a bizonyos felelősséget is vállalnia kéne, ami azzal jár ha valaki mindenható.

"Nem a nyelv szeretetének hiánya az oka, hogy ezekben a filmekben nincsenek szavak. Ez azért van, mert álláspontom szerint a nyelv lealacsonyodott állapotban van. Már nem képes leírni a világot, amelyben élünk." -Godfrey Reggio

Az Egyesült Államok különböző helyszínein felvett film a modern ember és a természet megváltozott viszonyáról, az elidegenedésről, az őrült módon felgyorsult életről, annak visszásságairól, ugyanakkor az ember kiszolgáltatottságáról, alkotásainak törékenységéről is szól. A filmben több visszatérő elem is van, mint a felhők mozgása vagy a rakéta, amelyet fellőnek, de amely a film végén felrobban és visszazuhan. Lényeges elem a filmben a pusztulás, továbbá az idő és a modern ember kapcsolata. Ezt a film technikája is magyarázza. A mű dokumentumfilm szerepet is betölt: jól megörökíti például a St. Louis-ban épült először híres, később hírhedtté vált Pruitt-Igoe háztömbök lerombolását, amelyet helikopterről filmeztek. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Koyaanisqatsi)